FUSZ György

FUSZ György
keramikus, szobrász
(Szekszárd, 1955. január 31.–)

1981: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Csekovszky Árpád, Kovács Ferenc (Gorka-díjjal diplomázott). 1982, 1984, 1992: Kerámia Biennálé különdíja; 1986: Schneider-Preis (Freiburg, BRD);1993-ban az Európa Tanács Kulturális Bizottságának féléves ösztöndíja; 1994-ben Bern Kanton féléves Művészeti Ösztöndíja; 1995: ösztöndíj a Római Magyar Akadémián; 1997: Ferenczy Noémi-díj. A » Terra csoport tagja. 1978-1994 között Magyar Iparművészeti Főiskola mesterképző intézetének tanára. 1988-tól a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Nevelési Tanszékén tanít. A Mai Magyar Kerámia Alapítvány elnöke. Bár a Magyar Iparművészeti Főiskolára járt, de diplomamunkájául már plasztikai feladatot vállalt, igaz, kerámia-technikával: (Bólintó, 1981) samottos agyag, negatívba öntve és préselve. A nyolcvanas években nagyszámú szobrot készített ezzel a technikával, ahol a negatívot eleven emberi testről vette, s a plasztikai alkotófolyamat lényeges része a negatívból kivett bőrkemény agyag-pozitív formálása, átformálása, deformálása. Gesztus-változatokat a negatívok részbeni átrendezésével poliuretán habból is csinált. Ezek a munkái nemzetközi szobrászati és kerámiakiállításokra is eljutottak. Egyidejűleg folytatta tárgykészítő iparművészi és porcelántervező munkáját is. A 80-as-90-es évek fordulóján a negatívba öntéssel fölhagyott, mintázni kezdett, azonban nem a szobrászok módján, hanem a régi knosszoszi agyag-hombárok fölrakási technikája szerint nehéz samottos agyagból fölépítve a figurákat. (Priaposz sorozat, 1992) E technikával készítette a kaposvári második világháborús emlékművét is. A kilencvenes évek elején újból készült egy sorozat ember-öntvénye.