Gyórbíró Enikő

Győrbíró Enikő 1932-ben született. Kislányként ügyesen forgatta a ceruzát és értelmiségi szülei a Szépművészeti Líceumba (Bp.) íratták, ahol divattervezést tanult. De a II. világháború kitörése és az azt követő ínséges idők nem tették lehetővé, hogy álmait valóra váltsa. Enikő nem hátrált meg és továbbra is képezte magát.
Negyvenéves kora körül talált rá az agyagra, amely a benne rejlő művészetét legjobban kifejezte, pontosabban a Hollóházi Porcelángyárban ismerte és szerette meg a kerámiát. Ezek után gőzerővel készültek a szebbnél szebb alkotások.

Idővel megtalálta az egyedül rá jellemző szín- és formavilágot.
A szobrok láthatólag érzelmeket fejeznek ki, melyeknek alapvető témája a szeretet, és az emberközpontúság, ez adja meg az alapot a; gyermekek, felnőttek, fiúk, lányok, család, életképek megformázásához, melyeket könnyen tud értelmezni a szemlélő.

Enikő faliképeket, vázákat, tálakat is készített, de legjobban a család, gyermek és az ifjú hölgyek készítése állt hozzá a legközelebb. Figuráin észrevehető rajongása a 19. századi női divatért.

A tárlat főszereplője az agyag, amely az ember teremtésétől összetartozik, egyúttal a művészeti önkifejezéstől is elválaszthatatlanok: az ember ősidők óta agyagból készítette edényeit, idővel díszítette is azokat. Agyagból épített kunyhót, házat, mintázta használati és dísztárgyait, isteneit.

A gazdag fantáziával megáldott keramikusnő szobrain mázas és máz nélküli felületek váltakoznak, ez rengeteg plusz munkát igényelt az alkotótól, de ez által a művek is értékesebbek.
Erről az egyedi technikáról, a díszítés és a téma alapján,.könnyen felismerhetők Győrbíró Enikő alkotásai.

A keramikusok közül kiemelkedő egyéniség volt, mindenekelőtt figurális szobraival alkotott maradandót, melyeken a mázas-terrakotta váltást alkalmazta, melynek lényege: a figurák arca, keze, lába a mázazás folytán úgymond terrakotta színű maradt.
Ezt az egyedi technikát használta a híressé vált Kovács Margit keramikus, akitől Győrbíró Enikő átvette ezt a módszert.

Műveiből sugárzik a szeretet és a harmónia.

Győrbíró Enikő keramikus 1932-1999-ig élt, 25 évig volt keramikus. Nem szerette a nyilvánosságot, de halála után hagyatékát tovább élteti férje Bogó Ferenc, aki a szobor-gyűjteményt vándoroltatja az ország különböző városaiban.