Károly Gyula
(Keszthely, Zala vm., 1910. jan. 22. - Keszthely, Zala m., 1989. febr. 13.)
festő
Fiatal korában papnak készült, de a festészet iránti szenvedélye eltérítette ettől. A Képzőművészeti Főiskolát 1939-ben fejezte be Budapesten. Ezt követően néhány évig a fővárosban élt, arcképfestésből tartotta fenn magát. 1944-ben visszatért Keszthelyre, ahol kezdetben templomi freskók javításával, faragványok aranyozásával, restaurálással foglalkozott. Az 1950-es évek közepén kapott megbízást a Jásd melletti szentkúti búcsújáró kápolna és a jásdi plébániatemplom kifestésére. Ezután sorra kapta a megrendeléseket, elsősorban Megyesi Schwartz Róbert kanonok jóvoltából, aki később is támogatója maradt. Nyíltan megvallott vallásossága miatt semmilyen állami támogatást sem kapott, a Képzőművészek Szövetsége nem vette tagjai közé, műveiről a hivatalos kritika nem vett tudomást. Festményeit mélyen áthatja a vallásosság, historizáló, tiszta formákra törekvő munkái a római iskolához közelítik egyéni stílusát.
Irodalom
Kostyál László: Károly Gyula emlékezete.
Főbb művek
Dörgicse (1936, 1939) : Freskó
Jásd-Szentkút (1954) : Freskó
Jásd (1957) : Freskó
Bakonygyepes (1963) : Freskó
Püspökmolnári (1964) : Freskó
Garabonc (1965) : Freskó
Vöröstó (1958) : Templomi olajkép
Barnag (1967) : Templomi olajkép
Szápár (1970) : Templomi olajkép
Külsővat (1975-1976) : Templomi olajkép
Mersevát (1980) : Templomi olajkép
Forrás: Deák Ferenc Megyei Könyvtár
English
