Kelety Gusztáv

Kelety Gusztáv, eredeti neve: Klette Gusztáv (Pozsony, 1834. december 13. – Budapest, 1902. szeptember 2.): festő, grafikus és műkritikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora.

Tájképfestő, a nemzeti érzésű romantikus tájképfestészet képviselője, a kiegyezés korának művészpolitikusa, a hazai iparművészet fellendítésének egyik kezdeményezője.

Kelety Gusztáv eredeti neve Klette volt, a Klette von Klettenburg család sarja, édesapja Klette Nándor József nádor gyerekeinek rajzoktatója volt. A család 1861-ben nevét Klettéről Keletire változtatta, majd amikor a király magyar nemességet adományozott számára „Komjátszegi” előnévvel, nevét újra megváltoztatta Keletyre, halálakor hivatalosan „Komjátszegi Kelety Gusztáv” volt a neve.

Édesapja Klette Nándor (1793–1874) drezdai születésű festőművész volt, testvére: Keleti Károly statisztikus, fia Kelety Gábor festő.

Jogásznak tanult, nevelője volt Eötvös József báró fiának, Eötvös Lorándnak, ahova a jogi tanulmányai alatti oktatója, Pauler Tivadar ajánlotta. Az Eötvös-családdal igen szoros és jó kapcsolatot épített ki, a báró művészeti tanácsadója lett, ez meghatározta későbbi művészpolitikai pályafutását is.

Jogi tanulmányait megszakítva festészettel kezdett el foglalkozni, Münchenben Fischbach, Voltz és Schleith tanároknál, majd Bécsben sajátította el a festészet alapjait, tanítványa volt Hollósy Simonnak és Liezen-Mayer Sándornak.

A festészetben főleg a tájképek vonzották, stílusára leginkább id.Markó Károly és Ligeti Antal gyakorolt hatást.

1867-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett.

1871-ben báró Eötvös József, aki akkor közoktatási miniszter volt, megbízta a magyar nemzeti rajzoktatás megszervezésével. (Megbízó levelében Eötvös József ezt írta neki: „Senki sem látja át a történelmi festészet fontosságát nálamnál inkább, sőt meg vagyok győződve, hogyha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni. Nemzetünk géniusza, mint mindenütt, úgy a művészeti körben is a patrisztikus irányt fogja követni”). Kelety Gusztávot elküldte tanulmányútra a külföldi művészetoktatás tanulmányozására céljából. Kelety ekkor Franciaországban, Belgiumban és Németországban személyesen tanulmányozta a művészetek oktatását, melyet összefoglalóként „A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban” című művében írt meg. (ebben szerepelnek angliai tapasztalatok is, melyet Kelety közvetett forrásokból szerzett be). A végkonklúziója irományának az volt, hogy Magyarországon egységes művészetoktatási rendszer kiépítése célszerű, majd javaslatot tett egy „művészetre előkészítő” iskola felállítására. Kelety javaslatát mind báró Eötvös József, mind a kormány elfogadta, és nemsokára meg is nyílt Kelety Gusztáv igazgatóságával a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda. 1880. november 14-én indult el hét tanulóval, az Intézetnek nem volt önálló épülete, három évig az Országos Képzőművészeti Társulat, majd a Zeneakadémia épületében kapott helyet.

1874-ben a Képzőművészeti Társaság igazgatója. (1894-ig töltötte be ezt a pozíciót.), és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Az 1860-as közepe felé Kelety elkezdett esztétikai cikkeket, kritikákat írni, ezekben az írásokban konzervatív szemléletű, szemben állt az újabb művészi törekvésekkel. Ő figyelt fel elsőként Nagy István tehetségére, és elsősorban az ő tanácsait kérte Csontváry Kosztka Tivadar is. Munkácsy Mihályról és Szinyei Merse Pálról írt kritikai véleménye, miszerint nem lesznek jelentős festők, nem igazolódott be. (Kritikai tevékenysége miatt ezek a festők egy darabig abba is hagyták a festést). Az írást később abba is hagyta.

Kelety Gusztáv tüdőbajban betegedett meg, hosszú betegeskedés után (ez alatt az idő alatt egy sikertelen öngyilkossági kísérlete is volt) halt meg.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kelety_Guszt%C3%A1v