Kissling Rudolf

Kissling Rudolf (1834 - 1911)

Kissling és Fia vállalkozását csak Csillárkirálynak hívták egy időben, joggal, hiszen művészi kivitelű csillárokat, lámpákat gyártottak. Ők álmodták meg a Budavári Palota Szent István-termének csodás csillárjait is.

A csillárdinasztia feje, Kissling Rudolf 1834-ben született, és 1868-ban alapította meg a később híressé vált cégét. Budapesten nyitotta meg a gáz- és villamos világítással működő csillárok üzemét a fiával, Alfréddal közösen, a Podmaniczky utca 29/a szám alatti épületben, amely gyár és mintaraktár is volt egyben. Hamar kiderült, hogy a legjobb iparosokat foglalkoztató cég csodálatos bronzcsillárokat készít, így egyre több megrendelést kaptak.

1896-ban Bécsben és Párizsban ezüstérmet kaptak a termékeik, az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták a gyár gyönyörű csillárjait,

míg 1904-ben, a St. Louis-i világkiállításon pedig nagy aranyérmet kapott Kissling és Fia. 1903-ban a gyárnak 60 munkása és 20 inasa volt. Elmondhatták magukról, hogy a Budavári Palota mellett az Országház csillárjait is tőlük rendelték. A kiállítótermükben számtalan különleges csillár közül választhattak a tehetősebb érdeklődők. Beszédes statisztika: 1903-ig 1350 különböző csillármodellt álmodott meg apa és fia. Ferenc József is vásárolt tőlük: mivel bronz öntödéjük volt, a királyt egy bronz tintatartóval lepték meg, amely az íróasztalára került. Ebben az évben már terjeszkedni is tudtak, az új gyárukat a VI. kerület, Jász utca 5. szám alatt nyitották meg.

1905-ben írták meg az újságok, hogy a Budavári Palotába is csodás csillárokat vitettek. A Szent István-terem káprázatos berendezésébe illő, gyönyörű, magyar stílusú csillárokat készítettek. Nyolc darab, egyenként hat és fél méter magas kristályüveg díszítésű csillárt is gyártottak bronzból öntve és ezüstözve, mindegyik csillárra 80 izzó került. A palota tánctermébe pedig 26 míves falikart szállítottak le. A Szent István-terem az idők során az enyészeté lett, de a Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően augusztus 20-án átadják a régi fényében tündöklő termet, és minden berendezési tárgyát az eredetihez hűen gyártottak le a szakemberek.

A Kissling és Fia csillárjaival Ferenc József is elégedett volt, nem véletlen, hogy a következő évben arany érdemkeresztet adományozott Kissling Rudolfnak.

A gyár ekkor már az Egyesült Államokba, Indiába és Egyiptomba is szállított csillárokat. A gyáralapító 69 esztendős korára a cég ügyeit teljes mértékben a fiára bízta. Kissling Rudolf végül 1911. október 31-én délután aludt el örökre. 77 éves volt. Az evangélikus szertartás után a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A fia, Alfréd és a menye, Paul Heléna gyászolta. Akkor még senki sem számított arra, hogy hat év múlva ismét temetni fog a család. Kissling Alfréd ugyanis csupán 54 éves korában, hosszas betegeskedés után szintén elhunyt 1917. január 4-én. Ahogy az özvegye fogalmazott: „Megboldogult édesapja mellé örök nyugalomra helyezték.”

A cég azonban 1918-ban már részvénytársaság volt, s még azt is túlélte, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság ideje alatt termelési népbiztost neveztek ki az élére Kun Béláék. A cég a vörös terror után is tovább üzemelt, és a hazai csillárgyártás meghatározó szereplője maradt, még a tőzsdére is bevezették. Aztán a II. világháború után államosították a gyárat, a Kissling és Fia név pedig feledésbe merült. Azé a családi vállalkozásé, amely előtt fél Európa kalapot lengetett a századelőn.