Korkos Jenő Zoltán (1926-2009)

Tanítói pályáját Bükkszentkereszten kezdte: „Akkor 1949-ben, a régi iskola ablakán még a tehenek leskelődtek be és figyelték az „új” tanítót, amint hévvel magyaráz az őt bámulva hallgató nebulóknak. Ugyanilyen figyelő lelkesedéssel fogadták tanítványai később Berentén vagy Miskolcon, kicsik és nagyok egyaránt.” (Korkos Jenőné visszaemlékezései). 1952-ben költözött végül Miskolcra, és telepedett le véglegesen. Évtizedeken keresztül volt a Kossuth Gimnázium oktatója. Diákok, felnőttek nevelése, művészi képzése határozta meg életét és életszemléletét. Ahogy Kovács Lajosné megfogalmazta: „Hangulatos óráin nemcsak a kompozíció, a szerkesztés szigorú szabályaival, színek rendszerével ismerkedhettek meg a diákok, hanem érdekes, lelket és tudatot formáló történeteket is mesélt nemzeti hősökről, huszárokról, csatákról.” (Korkos Jenő Zoltán: Este a parkban. Miskolc, 2001.) Talán épp a családi felvidéki események miatt volt számára mindig különösen fontos a magyar haza, a magyar történelem és sors, amelynek hatására 1995-től tagja volt a Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaságnak és annak megyei kapitányi pozícióját is betöltötte. Különösen vonzódott a történelmi témákhoz, amelyekhez rengeteget olvasott. Hitetetlen műveltségre tett szert, amit tovább adott diákjainak is.