Korponay Margó

Korponay Margó Egerben született és itt is él, alkot. Egerben végezte el a tanárképző Főiskolát, Budapesten tanult reklámgrafikát és kiállítás-tervezést. Pályáját reklámgrafikusként kezdte, közben öt éven filozófiai tanulmányokat folytatott, de továbbra is meghatározó maradt számára a színek világa, a festészet. Nyaranta művésztelepeken és szabadiskolákban gyarapította mesterségbeli tudását. Korga György festőművész személyében választott mestert magának.

Főként impresszionista pleinair festők kései utódaként finom forma és színvilágú akvarelleket fest, de olaj-; akrilképeket és egyedi grafikákat is alkot.

Tagja a magyar Alkotóművészek Országos egyesületének, valamint a Heves megyei Szabad Szalonnak.

Számos kiállítással szerepelt külföldön (Svédország; Anglia; Ausztria; Franciaország; Olaszország; USA…stb.) és idehaza is, főként Budapesten, de sok más városban is (Mosonmagyaróvár; Tata; Sárospatak; Balatonboglár…stb.)

Gondolatok festészetéről

Korponay Margó művészetének nagy tisztelője volt dr. Pogány Ö. Gábor, a magyar művészettörténet doyenje, a Magyar Nemzeti Galéria volt főigazgatója.

„ Korponay Margó nem dolgozik képletek szerint, hangulatai, megérzései nyomán, mondanivalói lényegét hangsúlyozva él az absztrahálás fokozataival. Minden témaválasztásában magától értetődően illeszkedik egyik a másikhoz, nincs kontroverzia a pleinair impressziók és a filozofikus töprengések között, széles színskálájából jut elegendő érv a sokirányú kitekintéshez. A festőnő művészetével kapcsolatban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy született kolorista, érző és elmélkedő egyéniség, aki nem parcellázza képességeit feltételezések, műkritikai előítéletek sablonjaiként”

(dr. Pogány Ö. Gábor)

Festészete a szorosabb művészettörténeti szakmán kívüli, filozófiával, esztétikával, lélektannal foglalkozó tudósokat, gondolkodókat is megihletett.

„Korponay Margó olaj és akvarell képei a mindennél többet mondó meditatív hallgatásnak az auráját sugározzák. Festményein éppen az a megkapó, hogy magától értetődő természetességgel mutatják fel a napjainkban már-már korszerűtlennek tartott SZÉP aktualitását. Kant nem véletlenül tartotta az alkotóművészt a természet kegyeltjének. Korponay Margó azt is tudja, hogy ezt a kegyelmet csak a természethez való szerető odafordulással és föltétlen odaadással lehet kiérdemelni. Képein úgy elevenedik meg a táj, a fa, a virág, hogy nem tudjuk eldönteni, vajon művészetté emelt természettel vagy természetté emelt művészettel állunk-e szemben.”

(dr. Loboczky János filozófus, esztéta)

tanszékvezető főiskolai tanár