SZENTIVÁNYI Lajos

SZENTIVÁNYI Lajos
festő
(Déva, 1909. július 6.–Budapest, 1973. szeptember 9.)

1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János. 1930, 1934, 1936 és 1937: miskolci művésztelep; 1932: Glatz Oszkár vezette soproni művésztelep munkájában vett részt. 1936: Balló Ede-ösztöndíj; 1937: dr. Légrádi Ottó festészeti díj; 1946: Nemes Marcell tájképdíj; 1948: Szinyei-díj; 1950, 1956: Munkácsy-díj; 1957: Miskolc város nagydíja; Kossuth-díj; 1969: érdemes művész. Nyugat Európában tett tanulmányutakat (Németország, Dánia, Hollandia, Ausztria). 1939: hajasdi művésztábor. 1945-ben alapító tagja volt a Művészek Szabad Szakszervezetének. 1947-ben a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjával Franciaországban töltött egy évet. 1949-ben a sárospataki várban működő alkotóházban dolgozott, Tokajon és Tolcsván, valamint részt vett a Magyar Építő Munkások Országos Szövetsége pályázatán. 1950-től Hajdú Sándorral vezette a Vasas művészeti szakkört. 1952-1954 között a Művészeti Dolgozók Szakszervezete festő szakosztályának vezetője. 1952-ben óraadó tanár volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-ben Dunaújvárosban, a Képzőművészeti Alap alkotóházában dolgozott. 1956 végén részt vett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége megalakításában, amelynek 1957-ben szakosztályi vezetője, 1958-tól választmányi tagja volt. 1957-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1959-től a Diafilmgyártó V. művészeti tanácsadója. 1960-ban a XXX. Velencei Biennálé magyar kiállításán 15 képével szerepelt. 1963-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és portrékat festett. A posztnagybányai szemlélettel rokon, a Párizsi Iskola körében születő műveket idéző festményeit a plein air frissesség, napfényjárta kolorit, a vázlatosság és a könnyed ecsetkezelés jellemzi.