Szilágyi Jolán (Szamuely Tiborné)

Székelyudvarhely, 1895. jún. 15. – Bp., 1971. júl. 8. grafikus, Munkácsy-díjas (1950). Tanulmányait a bp.-i Iparrajziskolában végezte (1914–16). Két nyáron (1916–17) a Nagybányai Művésztelepen, 1917–19-ben a Kernstok Károly és Rippl-Rónai József vezette képzőművészeti szabadiskolában tanult, amelynek kiállításán díjat nyert. 1918-ben Bíró Mihállyal megalapította a grafikus művészek szakszervezetét. 1919-ben ment férjhez Szamuely Tiborhoz. A Tanácsköztársaság idején a Művelődési Népbiztosságon titkárként dolgozott, a Vörös Hadsereg toborzóplakátjainak kiadásában, elbírálásában vett részt. A proletárdiktatúra bukása után előbb Bécsbe, azután Olaszországba (1920–21), majd Moszkvába emigrált, ahol 1921–22-ben a Vhutemasz rajziskolában tanult. 1922-től 1933-ig Berlinben élt. Németország Kommunista Pártja központi bizottsága agitációs és propagandaosztályának lett a munkatársa, rajzolója; kommunista lapok (Die Rote Fahne) grafikusa, szatirikus lapok (Knüppel, Eulenspiegel, Rote Pfeffer) szerkesztőségi munkatársa. Politikai rajzai, kisméretű plakátjai, címlapjai jelentek meg. Alapító tagja volt az 1927-ben alakult Forradalmár Művészek Németországi Szövetségének. 1933-ban a SZU-ba költözött. Rajzokat készített a Sarló és Kalapács irodalmi és művészeti folyóiratnak és a Krokodil c. szovjet élclapnak. 1935–38-ban a Leningrádi Festőakadémián képezte magát, ezután a Moszkvában, később Kirgíziában, Frunzében tevékenykedett (plakáttervek, tájképek, portrék stb.). 1948-ban tért haza. 1948–1955 között az Új Világ rajzolója és művészeti cikkírója volt. Számos kollektív tárlaton, vándorkiállításon vett részt. 1949-ben a Képzőművészeti Főiskola épületében, 1956-ban a Nemzeti Szalonban, 1969-ben az MNG-ben volt gyűjteményes kiállítása. Karikatúragyűjteménye 1960-ban jelent meg. – M. Emlékeim (Bp., 1966). – Irod. Sz. J. gyűjteményes kiállítása (katalógus, bev. Pogány Ö. Gábor, Bp., 1956); Sz. J. kiállítása (MNG, 1969. okt.–nov.; katalógus, bev. Pogány Ö. Gábor, Bp., 1969); Timmer József: Fáradt szemmel múltról, jelenről. Sz. T. (Sz. J.) (Népszava, 1967. márc. 19.); Pogány. Ö Gábor: Sz. J. példája (Művészet, 1969. 12. sz.); Aranyossi Magda: Három találkozás (Asszonyok, 1968. 7. sz.); Borbély László: Egy grafikus a Galilei-körből (Népszava, 1968. dec. 24:); Ék Sándor: Búcsú Sz. J.-tól (Népszabadság, 1971. júl. 10.).

Munkásságát Munkácsy-díjjal és a Munka Érdemrend Arany Fokozatával jutalmazták.