Szokolai István

Szokolai István 1928-1990

Szokolai István 1928 augusztusában Kerepesen született. Imádta a természetet,

sokat járta a gödöllői dombság erdőit. Sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt,

aki már kamasz korában próbálkozott a festéssel. Gyógynövények gyűjtéséből

kereste meg zsebpénzét, amelyből olajfestéket vásárolt, s első próbálkozásai a

második világháború éveire estek. A háború után élete egészen más irányba vitte,

szakmát tanult, villamosmérnökként diplomázott, kiváló és elismert szakemberként

szakkönyveket írt, tanított. Élete delén az 1970-es évek végén alakult úgy az élete,

hogy ismét kézbe vehette az ecsetet. Óriási lelkesedéssel végzett el néhány rajz és

festő tanfolyamot, s erős akarattal és nagy szorgalommal próbálgatta a vásznat

kedve szerint kitölteni. A természet és a paraszti lét volt fő témája. Sok festménye

került külföldön élő rokonai, munkája révén szerzett ismeretségein keresztül

külföldre. E kör kedvelt témáit a változatos tanyavilág alkotta. Nyugdíjba vonulásáig

diafényképei és emlékei alapján készültek festményei. Nyugdíjazása után szeretett

kiülni a természetbe, elsősorban az erdőbe, s így festette tájképeit, sokszor csepp

unokáját maga mellé ültetve, s annak kis állványán mutatva a festés rejtelmeit.

Embersége, jóindulata, sokoldalúsága, szépérzéke kifejezésre jutott abban, hogy

festményei békét és nyugalmat árasztanak. Festői munkássága mindössze tizenöt

évet foglal magában, mert súlyos betegség vitte el 1990-ben, 61 éves korában, így

munkásága elismertetésére nem került sor, de talán vele született szerénysége nem is igényelte.