SZOLNAY Sándor

SZOLNAY Sándor
festő
(Kolozsvár, 1893. november 4.–Kolozsvár [Cluj, RO], 1950. április 14.)

1913-1914, 1922-1923: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István; 1921: Nagybányai festőiskola. 1942: Mátyás király képzőművészeti díj. 1924-1927 között Nagybányán élt, majd visszatelepült Kolozsvárra. Mint a művészeti élet szervezési kérdéseivel is élénken foglalkozó alkotó, részt vállalt a » Barabás Miklós Céh megalakításában. 1941-től a művészszervezet titkára és gyakorlati irányítója. 1933-1935 között Szervátiusz Jenővel társulva művészeti szabadiskolát tartott fenn Kolozsváron. A második világháború után Kovács Zoltán festőművésszel közösen a Józsa Béla Athenaeum képzőművészeti szabadiskoláját vezette Kolozsváron, amely a Magyar Művészeti Intézet megalakulásáig (1948) a képzőművészeti oktatás fóruma volt. 1938-1940 között Segesváron élt, majd végleg visszaköltözött Kolozsvárra. Friss hangú, több szólamú festészetével a konzervatív erdélyi művészeti életben hidat vert a korszerűbb, európaibb alkotói törekvések felé. Rendkívüli tájékozottságával, olvasottságával pótolta a szűkös anyagi viszonyai és rokkantsága miatt elmaradt külföldi tanulmányutak közvetlen tapasztalatát. A posztimpresszionista képalkotás, döntően Cézanne festészete hatott rá. Érett művészetére a kiérlelt, határozott formaalkotás jellemző, az növendékeire, pályatársaira is hatott. Az 1948-1949-es években a dogmatista művészetpolitika "formalizmusát" támadta.