Vastagh Éva

Alsó-torjai Vastagh Éva (Budapest, 1900. december 30. – Budapest, 1942. február 11.) magyar szobrászművész.

Élete és munkássága:

A felsőbb leányiskola elvégzése után a szobrászat felé fordult érdeklődése, apja tanítványa lett. 1924-ben a Műcsarnoktavaszi tárlatán a Viaskodó vadkan és a Sasok című műveivel  lépett a nyilvánosság elé. Ettől kezdve – portréi, zsáner ábrázolásai, állatszobrai – rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain. Maradandót alkotott a szobrászat valamennyi ágában, a kisplasztika, a dombormű, az éremművészet, valamint a körplasztika területén egyaránt.Több kisplasztikáját forgalmazta a Herendi Porcelángyár (Bagoly, Disznópásztor, Nyúlpár, Drótszőrű tacskó, Pávapár, Pelikán stb.)

Utolsó alkotása, s egyben főműve a Balatoni sellők (Hableányok játéka) című kútplasztika (1941), eredetileg Brázay Zoltánbalatonarácsi kertjében  állt, jelenleg Balatonfüreden a Tagore sétányon látható.

Emlékkiállítása 1942-ben volt a Műcsarnok őszi tárlatának keretében.

1934-ben a Műcsarnokban id. Vastagh György centenáriumi kiállításán, valamint 2004-ben az Ernst  Múzeumban  a Vastagh művészcsalád kiállításán is bemutatták munkáit.