Víg Attila

Víg Attila Nagykanizsán született 1966–ban. Ő maga vasárnapi festőnek tartja magát, de olyan mester tanította mint Szekeres Emil, aki Kmetty János egyik kedvenc, még élő tanítványaként őrzi azokat a hagyományokat, amik Kmetty generációjára jellemzőek voltak. Ezek a festői hagyományok impresszionisztikus felfogásból indultak ki és jutottak el a kubizmushoz. Kmetty tájképei, csendéletei, önarcképei megszerkesztett rendbe illeszkedtek, önarcképei a jövőt építő, tudatos cselekvéseket végző embertípust jelképezték. Kmetty tanítványának Szekeres Emilnek festészete, piktúrája a jelek és jelképek irányában módosult, de Kmettyhez hasonlóan a természet és környezete alakzatai sejtelmes terű kompozíciókba rendeződtek és a posztimpresszionista vonások mellett expresszív felfogásban bontakoztak ki ezek a kompozíciók is. Víg Attila mestere Szekeres Emil kontúrokba fogott formákkal jeleníti meg az élet drámái nyomán keltett érzéseit, mint ahogyan tette ezt mestere Kmetty, azonban Víg Attila festészetében nem törekszik mesterének precíz tökéletes kompozícióira, minden kötöttségtől mentesen, expresszív hatásokat keltő kompozíciók megfestésére törekszik. Utazásai során festett kompozícióin megvalósítja azt a művészi párhuzamot Kmettyvel, Szekeres Emillel, amit a színek erősítésével, merész használatával tud elérni képein. Egyes képei már-már a szürrealizmus felé indulnak, de mégis inkább expresszív hatásokat tükröznek.
Víg Attila:
"Már nem emlékszem pontosan, de lehettem huszonöt éves és akkor már évek óta próbálkoztam. Ekkor még élt Szász Endre is aki arra biztatott, hogy ne adjam fel csak az érhet el sikert és kudarcot, aki tesz valamit! Ez idő tájt Ő volt a mesterem. Ebben az időszakban jártam többször Kanadában és állítattam ki a Torontói Magyarok Házában nem várt sikerrel itt az egyik képemet a Kanadában egyik legnagyobb sztár Walter Ostanek vette meg. Emillel való első találkozás után hamarosan többször is vizsgáznom kellett. Emil kivitt a természetbe és feladatokat adott, mint például azt, hogy letépett egy levelet és le kellett a kezében tartva rajzolni vagy arra kért, hogy válasszak ki egy fát az erdőből és egy jellegzetes ágát emeljem ki és így tovább. Emil csak ezt követően mikor már látta, hogy van miért foglalkozni velem kezdett el tanítani. Nagyon sokat fejlődtem mellette és a mai napig felkeresem, ha megoldhatatlannak látszó problémával küzdök. Igen a Kmetty János volt mestere a Főiskolán, akinek sokáig követője volt és egyben kedvenc tanítványa. Aztán különböző ösztöndíjakat nyert, amivel beutazta Európát, köztük Rippl-Rónai, Derkovits díjat és egy évet Rómában töltött. Majd hazatérve a sok tapasztalattal jelent meg önálló stílusában festett képeivel a Mednyánszky Teremben nagy sikert arató tárlata. "