WEICHINGER Károly

WEICHINGER Károly
építész
(Győr, 1893. október 12.–Budapest, 1982. február 20.)

A Műegyetemen szerzett diplomát 1921-ben. 1954: Kossuth-díj; 1976-ban a műszaki tudományok doktora; 1983: a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérem. 1922-44 között az Országos Iparművészeti Iskola tanára, egyidejűleg két évig a Műegyetemen is tanított. 1928-ban a Pécs város szabályozására kiírt pályázaton ~nak Dörre Endrével és Kőszeghy Gyulával készített terve nyert (egyes elemei megvalósultak). 1929-ben Dörrével közös tervvel megnyerte a Győr városrendezésére kiírt pályázatot. A 30-as években jelentős egyházi és középületeket tervezett (pálos kolostor, Budapest; temetőkápolna és pálos templom, Pécs; Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Budapest). A mára műemléki védettségű Napraforgó utcai villatelep 18. számú lakóháza is ~ alkotása. Iparművészeti és belsőépítészeti munkássága is jelentős. Az 1938-39-es New York-i Világkiállítás magyar pavilonjának tervezője. 1940-ben a Központi Városháza bővítésére kiírt pályázaton Kertész K. Róberttel közösen készített tervére I. díjat kapott. Több köztéri emlékmű építészeti részét tervezte (Arany János emlékpad, Budapest, Városliget, 1932 [elpusztult]; Erdélyi 2-es huszárok, budai Vár, 1934; Prohászka Ottokár emlékmű, Székesfehérvár, 1943; Lenin, Budapest, Dózsa György úti Felvonulási tér, 1965 [a szobor 1989-ben, az architektúra 1990-ben lebontva]). 1945-69 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, a Városépítési, majd a Középülettervezési Tanszék vezetője. I. díjat nyert a moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás magyar pavilon (1951), a Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem [Rados Jenővel 1953-ban közösen készített] és a Pesti Vigadó újjáépítési terve (1956-57). A három nyertes pályamű egyike sem valósult meg. 1964-ben elkészítette a Dózsa György úti Felvonulási tér rendezési tervét.