HANTAI Simon: Le Toucher, 2000, jelzett (70/99) és aláírt szitanyomat

Méret: 22x20,5 cm.
Keretméret: 34x34 cm.
Papír, rézkarc.
J.b.l.: S.H.

Hantai Simon (1922 - 2008): "1941-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Aba Novák Vilmos és Kontuly Béla tanítványa volt. 1944-ben a főiskolán, 1946-ban a Műcsarnokban, 1947-ben az Ernst Múzeumban és a Nemzeti Szalonban szerepelt több alkotása. 1948-ban ösztöndíjjal Rómába utazott, majd Párizsban telepedett le. 1970-ben részt vett a külföldön élő magyar művészek tárlatán. Elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját és a Fondation Maeght Díjat. A tasizmus európai képviselője. Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Modern Képtárban, több párizsi, illetve franciaországi közgyűjteményben, a New York-i Guggenheim Múzeumban és a római Vaticano Múzeumban." - Forrás: kieselbach.hu.

1941-1948: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla. 1948: római Magyar Akadémia ösztöndíjasa; 1967: a Fondation Maeght díja; 1949 óta Párizsban él. 1941-ben, mesterségbeli előképzettség, gyakorlat és művészeti ismeretek nélkül kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó szakán. A főiskolás évek alatt Csontváry – a Gerlóczy-gyűjtemény ekkor az Andrássy úti épület folyosóin és termeiben volt ideiglenesen elhelyezve -, a francia posztimpresszionizmus, ill. Bonnard és Matisse festészete hatott rá döntően. Korai művei, tanulmányai – köztük sok önarckép – stiláris sokféleségük ellenére is jelzik festészetének franciás igazodását. 1948-ban római ösztöndíjasként beutazta Olaszországot, majd Párizsban letelepedve folytatta technikai, műfaji kísérleteit (dripping, montázs, frottázs stb.). 1950-től jelennek meg vásznain fantasztikus lények, organikus formák, biomorf alakzatok. Bretonnal való megismerkedését követően festi nagyméretű szürrealista képeit: vásznait elborítják az organikus növényi formák, az erőteljesen színezett, de feketével fedett képsávok. A szürrealista képekkel párhuzamosan, a folyamatos kísérletezés, ill. a szürrealista gyakorlat eredményeként festészete egyre erőteljesebben gesztikussá válik, a figuráció és a figuratív alakzatok helyét jelek veszik át. Nemzedéktársaihoz hasonlóan, a New York-i iskola párizsi bemutatkozása (1952) és mindenekelőtt Pollock festészete erősen motiválta ~ közeledését a gesztusfestészethez. Az 50-es évek végén, a szürrealizmussal és Bretonnal való szakítása (Alice in Wonderland kiállítás, 1955) után festi all over gesztusfestményeit (Sexe-Prime. Hommage à Jean-Pierre Brisset, 1956), sötét alapon fehér keresztes vásznait (Peinture – Souvenir de l’avenir, 1956) és kalligráfiáit (Écriture rose, 1958-59). 1960-ban kezdi meg a batik technikához és a décalcomanie-hoz is közel álló pliage, mint festői módszer alkalmazását: az előzőleg összegyűrt vásznat befesti, majd a száradást követően kihajtja, az így keletkező, festéknyomokból konstituálódó kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomata. A pliage-ok felületén – Matisse papírkivágásaihoz hasonlóan – szín, forma és vonal egyként jelenik meg, a kép létrehozására irányuló festői processzus pedig az akciófestészet attitűdjeit idézi. A pliage módszerrel készült művek sorozatokba, formai szekvenciákba rendeződnek. A színek fokozatos eliminálása a Les Meuns (1966-68) sorozattól kezdve monokróm képeket eredményez, az 1982-es Tabulas lilas – az utolsó pliage-sorozat – vásznai pedig már szín nélkül, csak a fehér felhasználásával készültek. ~ 1982-ben abbahagyta a festést. 1994 óta újra dolgozik: régi vásznait feldarabolja, szétvágja, majd – a festés gesztusát a végsőkig kiiktatva – a képek egy részletének a sokszorosítási technikák (fotó, szitanyomat) segítségével reprodukált változatát újra felhasználja. Forrás: Artportal