NÁDLER István: Róma I., 1993, Jelzett és sorszámozott szitanyomat (2/45)

Nádler István: Róma I., 1993

Jelzett és sorszámozott (2/45) szitanyomat

Mérete: 105 x 76 cm.

Az enteriőr fotó csak illusztráció, az alkotás valós méretét itt a leírásban találja. Az alkotást keret nélkül lehet megvásárolni.

Nádler István (Visegrád, 1938. november 29. –) Kossuth-díjas magyar festő.

Az 1960-as években indult magyar neoavantgárd képzőművészeti mozgalom egyik elindítója és jeles képviselője, az Iparterv kiállításainak résztvevője és Bak Imrével, Fajó Jánossal a Budapesti Műhely alapítója.

Már gyermekkorában megszállottan festette a villámokat. 1954 és 1958 közt végezte el a Képzőművészeti Gimnáziumot, felsőfokú festészeti és grafikai tanulmányokat 1958–1963 között folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Hincz Gyula volt. Tiszteletbeli mesterei voltak: Édouard Manet, Kazimir Malevics, Mondrian, Giacometti és Egry József.

A Zuglói Körhöz kapcsolódott, majd 1964-ben a Károlyi Mihály Alapítvány meghívására Franciaországba utazott tanulmányútra, az alapítvány Vence művésztelepén festett, majd 1966-ban Párizsba látogatott.

1968-ban az Ipari Épülettervező Vállalat, egy belvárosi tervezőintézet székházának dísztermében állított ki tíz másik neoavantgárd művésszel együtt, ebben a kiállító képzőművész csoportban a geometrikus új absztrakció vonalát képviselte ekkor Nádler Bak Imrével együtt.

1972-ben a Folkwang Múzeum ösztöndíjával Essenben, az NSZK-ban festett. 1976-ban a finnországi Kuopio, 1977-ben a csehországi Moravany művésztelepen alkotott.

Az 1970-es években Bak Imre, Fajó János, Nádler István együttműködéséből létrejött a Műhely, amelyet később Budapesti Műhelynek, vagy egyszerűen Pesti Műhelynek neveztek. Hozzájuk csatlakozott Mengyán András, Keserü Ilona és más festők. E műhely tevékenysége elhalt az 1980-as évek végén, de szellemének termékenyítő hatása bármikor visszatér(het), hiszen a népszerűsítő múzeumi éjszakák, a rendszeres és időközi tárlatok eredményei mutatják, hogy ma is szükséges a közönséghez közelebb vinni a kortárs művészeti törekvéseket, mert van rá igény.

Az 1990-es évek közepén újra Nyugat-Európába látogatott, Rómába, Firenzébe és Lisszabonba. Budapesten és a Balaton közeli Feketebácson alkot.
Művészetét a klasszikusok tanulmányozása mellett az absztrakt festészet, Kazimir Szeverinovics Malevics szuprematizmusa, a konstruktivizmus, a szürrealizmus, az informel, a harde-edge beható tanulmányozása, s a feketebácsi természeti környezet mind a mai napig jótékonyan befolyásolja. Inspirálják a magyar népművészet motívumai, az európai klasszikus zene (Claude Debussy), s a tradicionális távol-keleti zenék (japán tradicionális dobzene, tibeti szertartások muzsikája). Metaforikus kifejező ereje és motívumai segítették abban, hogy strukturális geometrikus absztrakcióiba egyedi módon beleépítse a gesztusfestészetet. Grafikákat és szobrokat is készít. Néhány festménye és róla készült művészi fotók láthatók Nagy Miklós műgyűjtő és fotóművész honlapján.