Kunffy Lajos: Egyedi grafika,szénrajz,Női akt,tanulmány

Kunffy Lajos párizsi időszakában készült szénrajz,keret nélkül,paszpartuban.

Mérete: 25x31 cm.A rajz sarka hajtott,hátoldalán ragasztott.

A vevő eredetiség igazolást kap a képhez!

Kunffy Lajos (1869-1962) Jogi tanulmányai mellett az Iparrajziskolában, majd Vágó Pál műtermében tanult. 1890-ben Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta. 1891-ben fél évet töltött az ottani Akadémián, ahol Hackl volt a mestere. Ez év őszén beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. Itt 1894-ig Jean-Paul Laurens és Benjamin Constant tanítványa volt. 1925: Állami Pasztell-díj; 1926: Genre-díj; 1959: Munka Érdemrend; 1960: érdemes művész. Megismerkedett Munkácsyval. 1895-ben egy évet ismét Münchenben töltött. 1897-ben hazatért és befejezte jogi tanulmányait, majd visszautazott Franciaországba. 1899-ben visszajött Magyarországra, apja birtokán festett. 1900-ban Budapestre költözött. 1901-ben feleségével Párizsban telepedett le, a nyarakat itthon töltötte somogytúri birtokán. 1913-ban hazatért, Budapesten és Somogytúron dolgozott. 1934-ben végleg vidéki birtokára költözött. Korai műveit akadémista stílus és Munkácsy hatása jellemezték (Jeremiás próféta, 1895; Jób, 1896). A századforduló körül dekoratív, szimbolikus-szecessziós képeket festett (Bretagne-i tengerparton, 1898; Feleségem pálmaházban, 1903). Még franciaországi évei alatt foglalkozni kezdett a somogytúri nép mindennapjaival, ünnepeivel, a falusi cigányokkal, melyek képei állandó témái lettek. Komorabb hangulatú, naturalista művek mellett (Somogytúri gyermektemetés, 1907; Mezőgazdasági munkáscsalád-triptichon, 1926), derűs színvilágú, fénnyel teli, realista festményeken ábrázolta a falusiak és szűkebb környezete életét (Somogytúri lakodalom, 1910; Cigányasszonyok a hídon, 1911; Ebédelő aratók, 1921). Külföldi útjain (1913-ban Tunézia; 1937-1938 között Dalmácia) készített kisméretű vázlatai az impresszionizmus hatását mutatták. Későbbi művei is megőrizték friss, üde színvilágát. Csendéletek, táj- és paraszti témájú zsánerképek mellett sok önarcképet festett. 1894-ben szerepeltek először kiállításon művei (Salon des Artistes Français, Párizs). Ugyanebben az évben már kiállított a Műcsarnokban, s ettől kezdve pályája során minden reprezentatív országos tárlaton bemutatták festményeit. Franciaországi tartózkodása alatt 1902-től állított ki a Société National des Beaux Arts szalonjain és a Salon d’Automne-on, melynek később választott sociétaire tagja lett. 1903-ban Budapesten francia kiállítást szervezett, melyért 1905-ben becsületrendet kapott. Művészetével számos kitüntetést érdemelt ki. A Képzőművészeti Egyesület alelnökévé választották. 1958-ban nyitották meg somogytúri műteremházában múzeumát, mely felújítva 1979-ben nyílt meg emlékmúzeumként.