Vinkler László (1912-1980) rajza: A bika (méret: 43x35 cm - kerettel)

Vinkler László rajza: A bika

méret: 43x35 cm - kerettel, 20,5X29 - grafika

Vinkler László (Szabadka, 1912. október 1. – Szeged, 1980. december 2.) festő, grafikus, művészeti író. Iskolateremtő képzőművész.

Művészeti tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta 1930 és 1935 között, ahol Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár voltak a mesterei. 1935-ben ösztöndíjjal Rómába utazott, ahol a Collegium Hungaricumban alkotott nyolc hónapon keresztül. Szorosan nem tartozott a Római iskolához, bár néhány vallási témájú korai alkotása a kora reneszánsz művészet hatását mutatja. Leginkább portréművészetével aratott nagyon korán sikereket, a portréfestéshez egész pályája során hű maradt, de kísérletező hajlamú művészként folyamatosan megközelítette a XX. századi avantgárd (posztimpresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus, absztrakt expresszionizmus, tasizmus) festészeti és grafikai törekvéseket. Még az 1930-as években eljutott Párizsba (1937) és Szicíliába (1939). A második világháborút követően művészete az Európai Iskola alkotóiéval rokonítható. 1947-ben megbízták a szegedi Tanárképző Főiskolán Rajz- és Művészettörténeti Tanszék alapításával, ezt a tanszéket vezette 1957-ig. 1957-1972-ig állásától megfosztották politikai okokból, majd 1972-ben vették ismét vissza. Művészeti pályáját folytatta tovább, alkotói kedve nem hagyta el a létbizonytalanság közepette sem. Képzőművészeti oktatásának összességében nem egészen húsz éve alatt jeles tanítványokat nevelt. A tanítványok és a szegedi művészetkedvelő közönség körében 'fogalom' volt Vinkler László művészete, művészettörténeti és művészetelméleti munkássága. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi.

Egyéni kiállításai:

• Városi Múzeum, Kupolacsarnok, Szeged (1942)
• A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged (1957)
• Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest (1959)
• Reggio Emilia (OL, 1961)
• Képcsarnok, Szeged (1963)
• Szabadka (1968)
• Az én világom, Szeged (1971)
• Salgótarján (1973)
• Dunaújváros (1976)
• Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged (1979)

Egyéni emlékkiállítások:

• Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged ; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (1982)
• Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged (1997)
• Vinkler László 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged (1998)
• Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged (2001)
• Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét (2001)
• Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest (2001)
• Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár ; Mű-terem Galéria, Budapest (2002)
• Kiállítás, Aulich Art Galéria, Budapest (2003)
• Vinkler világa IV. - tusfestmények, Móra Ferenc Múzeum (2005)
• Vinkler László festőművész kiállítása, Móra Ferenc Múzeum (2006)

FORRÁS: WIKIPÉDIA

• Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.:
• Festő, grafikus, művészeti író<br /> 1930-35: MKF, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az ELTE jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Coll. Hung.-ban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakma sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi TF Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. Vinkler László pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-47-ig hivatalosan, majd felosztása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figuráicót preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányázatával (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításának kifejezője, a szürrelaizmus mitológiai példázatának hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott. (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc.) Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elvenné.Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürreafaelllista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kisérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hulámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontiniutáskeresés is, a görög mitolgóia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano: Vénusz) sorozata. Vinkler László élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc M. őrzi.<br /> Válogatott írásai: Aba Novák Vilmos, Délvidéki Szemle, 1942/1-2.; Képzőművészeti Alkotások, Bp., 1954; Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966. aug. 7.; Összehasonlító biográfia, A szegedi TF rajz tanszéke III. képzőművészeti kiállításának katalógusa, Szeged, 1967; Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemézése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967; Szegedi festészet, MŰV, 1968/1.; Korstílus és térfelfogás, A tanárképzés módszertani problémái. A szegedi Tanárképző Főiskola 1967. okt. 25-28. között rendezett nközi tudományos ülésszakának anyaga. Szeged, 1968; Meditiazion sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1.; Évszázadunk stiláris metamorfózisa, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1969; Aktuális képzőművészeti problémák a differnciáció és az integráció aspektusában, A szegedi TF Tudományos Közleményei, Szeged, 1972; Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Bp., 1973; Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula TF Tudományos Közleményei, 1976; Művészet és mitológia, A szegedi Móra F. M. évkönyve, Szeged, 1978-79/1.<br /> Ek: 1942: Városi M., Kupolacsarnok, Szeged; 1975: A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzár téri terme, Szeged; 1959: Retrospektív kiállítás, Ernst M.; 1961: Reggio Emilia (OL); 1963: Képcsarnok, Szeged; 1968: Szabadka; 1971: Az év világon, Szeged; 1973: Salgótarján; 1976: Dunaújváros; 1979: Bartók B. Műv. Közp., Szeged; 1982: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; MNG; 1997: Pokolraszállás, Móra F. M., Szeged; 1998: Vinkler László 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra F. M., Szeged; 2001: Emlékkiállítás, Móra F. M., Szeged; Antik motívumok, Mátonfi G., Kecsekemét.<br /> Vcsk: 1947: A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok; 1956: II. Orsz. miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman O. M., Miskolc; 1960: Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra F. M., Szeged; 1967: Szegedi Képzőművészek Tárlata, MNG; 1970: Változatok egy témára, A szegedi Állami TF Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami TF, Szeged; 2001: Vinkler László és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza.<br /> Irod.: Szelesi Z.: Vinkler László - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6.; Dér E.: Vinkler László köszöntése, MŰV, 1972/6; Szelesi Z.: Művészet és személyiség, MŰV, 1973/1.; D. Fehér Zs.: Van-e szegedi műhely? MŰV, 1973/8.; Tandi L.: Vinkler Lászlónál, Tiszatáj, 1979/12.; P. Szabó E.: Vinkler László emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28.; Endrődy E.: Akropoliszi pillanatok. (Vinkler László rajzai Devecseri Gábor verseihez), Kortárs, 1983/2.; Papp L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9.; Szuromi P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994; Muladi B.: Vinkler László, Szeged, 2001; Szuromi P.: Vinkler László válogatott írásai, Szeged, 2001. (M. B.)