Kínai vörös lakk váza, 22 cm magas és faragott fa talp hozzá

lakkművesség

fa-, ritkábban fém- és porcelán műtárgyak felületének díszítő célú bevonása a lakkfa gyantaszerű váladékából készített anyaggal, amelyet különféle módszerekkel színeznek, ill. csupán lakkból készült műtárgyak előállítása.

A Kínában és Japánban használt lakkot egy Kínában őshonos, Japánba legkésőbb a Kr. u. VI. században áttelepített fa, a Rhus vernicifera nedvéből nyerik. A kb. tíz évig nőni hagyott fa törzsét júniustól szeptemberig csapolják. Fehér vagy szürkés színű, sűrű nedve a levegőn sárgásbarnára, majd feketére színeződik. Ezt kenderszöveten átszűrik, majd addig kevergetik, amíg egyenletesen el nem oszlik. Melegítés után (lassú tűzön vagy napon) újra megkeverik, hogy fölösleges nedvességtartalma elpárologjon, majd légmentesen zárt fadobozokban tárolják.

lakkfa
olyan kelet-ázsiai fák gyűjtőneve, melyek tejnedvéből lakkot készítenek. A szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó japánlakkfa, más néven faggyúszömörce (Rhus succedanea), ill. keletilakkfa vagy kínailakkfa (R. vernicifera) megcsapolt kérgéből kicsurgó sűrű, emulziószerű tejnedv volt az elsőként használt száradó olaj, melynek az a különleges tulajdonsága, hogy csak párás levegőn szárad meg. Ezt az anyagot nagyon finomra fényezett, lakkozott faáruk készítésére használják Kínában és Japánban, így azokat a víz nem támadja meg.

A lakkozott tárgyak Kínában és Japánban általában könnyű fából, többnyire valamilyen fenyőfából készülnek. Több rétegben hordják fel rájuk a lakkbevonatot, s minden réteget megszárítanak - nedves helyen, például erre a célra ásott veremben, mivel a lakk párás levegőben szárad a legjobban. Száradás után minden réteget kővel simára csiszolnak.