Tiborc - Kálmán Kata fényképei (Cserépfalvi) 1937-es dedikáció Boldizsár Ivántól Sós Endrének

A korabeli portrékat tartalmazó kötetet Móricz Zsigmond és Boldizsár Iván írták. "Most, hogy a Kálmán Kata megdöbbentő albumát nézem, ráeszmélek, hogy én is egész életemben Tiborcot kerestem.
Nekem Tiborc nem kisebb s nem érdektelenebb figura, mint Bánk bán. Ellenkezőleg. Már a Katona világában, egész ifjúkoromban is, jobban hatott rám Tiborc, aki sorstársainak tömegéért szót emel, mint Bánk, aki „bánki sértődöttségében", vagyis egyéni érdekeinek sérelmében, szem elől veszíti a kötelességet és az országos szempontokat. Tiborc oly szegény ember, hogy nem is tud s nem is mer saját magáról beszélni, ő a tömeg szenvedésében sokszorozza meg magát: Bánk oly nagyúr, hogy sértett hiúságában teljesen elveszti a közélettel való kapcsolatát, kizárólag egyénné válik. Tiborc csak szolgál, Bánk csak uraskodik. Tiborc lesújtva rimánkodik és sír, Bánk gőgjében kész kiírtani a világot királynéstul együtt. Tiborc porrá válik, láthatatlanná lesz alázatosságában, holott az emberiség sorsát képviseli, mint elnyomott, - Bánk villámcsapássá sürűsödik és lesujt, holott individuális magánügy hordozója. Tiborból árad a tömeg jajgató panasza s tehetetlen, - Bánk saját dühe indoklására Tiborc érveit lopja el, mikor ölni viszi vére. Mikor jogtalan indulatkitörését indokolni kénytelen: a szegény pór szavai donganak fülében s odamenekül oltalomért a nincstelenek filozófiájához..." - írja Móricz az előszóban.