Ferenczy ​Noémi

Jankovich Júlia Ferenczy ​Noémi

Corvina, Budapest, 1983

Budapest, 1983. Corvina,160 fotóval illusztrálva

armonikus, emelkedetten ünnepélyes világ tárul fel Ferenczy Noémi munkáiban. Különös édenkert, ahová nem hatolnak be a külvilág eseményei. Szelíd állatok, nyugodt mozgású emberek, álomszerűen varázslatos növények világa ez, melyben alig mozdul az idő. Múlását csak az évszakok változása jelzi, mely megszabja az élet ritmusát,a munkák sorrendjét. Csendes vonulásában eseménnyé válik, ha kinyílik egy virág vagy a tájon átrepül egy madár. Természet, munka, szeretet - ezek Ferenczy Noémi művészetének témái, és ha végignézzük munkáinak sorát, csodálkozva tapasztaljuk, hogy e három témával valójában mindent el tudott mondani, ami az életben fontos lehet. Művészete a Nagybányán töltött gyerekkor élményeiben gyökeredzik. Innen hozta műveltségét, szigorú művészi etikáját, szakmai igényességét és azt a panteisztikus természetszemléletet, mely a táj és az ember összetartozásával szilárd, megtartó erőt ad. Párizsi tanulmányai , választott mesterségének ősi törvényei, a műfaj és az anyag elmélyült ismerete alakították stílusát. Kezdetben, a francia "virágszőnyegek" hatására motívumai az egész teret betöltik. Buja vegetáció, indázó ágak sűrűje borítja a felületet, melynek titokzatos erdejében szinte elvész az emberalak. A 20-as években kialakított "dolgozó ember" -sorozatával művészetének új korszaka kezdődik. Monumentális hatású, összefoglaló stílust teremt, melyben a munka lélekállapottá válik. Ásó, fát vágó, házat építő, kenyeret sütő alakjainak arcáról a tevékeny élet békéje, megtalált egyensúlya surgárzik.
Mindezt azért tudta műveiben kifejezni, mert elsősorban a saját életében valósította meg. Ferenczy Noémi életében a munkának tényleg kiváltságos szerepe volt: "napkeltével ül a ő színeinek hárfájához, a szövőszékhez, és szinte szakadatlanul, egyazon intenzitással dolgozik napnyugtáig. Minden életmegnyilvánulásának a munka a mértéke. Életét maradék nélkül betölti." - Tolnay Károlynak, a kiváló művészettörténésznek baráti szavait Ferenczy Noéminek most első ízben közzétettt Naplója is igazolja