Vidovits Iván

"Nevem VIDOVITS IVÁN 1965-ben születtem Baján, ma s itt élek, amely város számomra a világ közepe:
Nem mindig foglalkoztam festészettel. Voltam ipari tanuló, segédmunkás, szabó édesapámnál, s eközben esti tagozaton készültem az érettségire. 1987. és 1990. között a bajai Eötvös József Tanítóképzõ Fõiskola hallgatója voltam. Tanulmányaim befejezése után két esztendõn keresztül publicisztikával foglalkoztam.
1992-ben megbékélve a világgal, önmagammal, letettem az újságírói tollat, s az ekkortól mind erõsebbé váló vallási érdeklõdésemnek engedve, jelentkeztem a budapesti A Tan Kapuja Buddhista Fõiskolára, ahol 1998-ban szereztem vallásbölcseleti szakon buddhista vallási tanító diplomát. Közben és utána a bajai Családsegítõ Központban dolgoztam.
Az 1992-es esztendõ különösen fontos szerepetkapott életemben: vallási-lelki irányultságom elindulása ez, s ekkor kezdtem el
foglalkozni a festészettel. Így kapcsolódik egybe a szemlélõdés a tevékenységgel . Idõközben a kereszténységben találtam meg azt a békét és nyugalmat, amely erõt ad élni, alkotni, muzsikálni.A festészet számomra meditáció, amely nem kikapcsol, hanem éppen ellenkezõleg: bekapcsol egy olyan eleven áramlásba, amely a csend és a derû isteni honába emel.
Nyaranta a mártélyi Képzõmûvészeti Szabadiskolát látogatom, s rendszeresen részt veszek a táborhoz is kapcsolódó hódmezõvásárhelyi Tornyai János Múzeum téli, nyári és õszi tárlatain.
Miért is jó dolog festéssel foglalkozni? Többek között azért, mert festeni lehet akkor is, amikor hûvös és esõs idõ van, ha meg vagyunk fázva, ha áradnak vagy apadnak a folyók, vagy éppen semmi máshoz nincs kedvünk. A többi maradjon titok."