1E309 Porcelánbetétes jelzett óntányér Joachimsthalsches Gimnázium 10 cm

Hibátlan állapotú, akasztási lehetőséggel rendelkező kis méretű jelzett porcelánbetétes óntányér, dísztányér. Rajta angyalkás ón jelzés, lásd fotó. Porcelánbetéten felirat: EHEM JOACHIMSTHALSCHES GYMNASIUM BEZIRKSAMT WILMERSDORF VON BERLIN

Szélesség: 10 cm
Súly: 0.06 kg
Joachimsthalsches Gimnázium

Ugrás a navigációraUgrás a keresésre

A Joachimsthalsche Gimnázium (szintén: Joachimsthaler Gimnázium ) volt fejedelmi iskola tehetséges fiú alakult a Joachimsthal a 1607 volt, amely a berlini mivel 1636 és Templin 1912 .

A templini gimnáziumot 1956-ban bezárták, és az épületet 1996-ig eltérően használták; azóta üresen áll, és pusztulás fenyegeti. 2005-ben Joachimsthalban újjáalakították az iskolát. 2013 óta kezdeményezés volt a gimnázium internátusként történő újjáépítése Templinben. 2018. december 6-án az Európai Iskolák Legfelsőbb Tanácsa - az EU-tagállamok 28 oktatási miniszterének képviselői - úgy döntöttek, hogy megnyitják az Európai Iskolai Templin (EST) akkreditációs folyamatát.

A Joachimsthalschen Gimnázium egykori épülete, Berlin-Wilmersdorf , Bundesallee 1–12

Előzmények

1601–1636: Kezdetek Joachimsthalban

Választófejedelem Joachim Friedrich a Brandenburg

A 1601- választófejedelem Joachim Friedrich von Brandenburg jött össze a terv, hogy talált egy elit iskola tehetséges fiú a Joachimsthal vadászház közelében Eberswalde alapján a példa a hercegi iskolák Szász . [2] Az iskolát szándékosan tervezték és keresztény-humanista céllal irányították. Azt kellett volna képeznie a fiúknak tanulmányaikhoz, és képessé kell tenni őket a kormányzati és az egyházi szolgálatra. Együtt Christoph Pelargus , a dékán a University of Viadrina , a bíróság prédikátor Johannes Fleck és a bíróság prédikátor és szuperintendens Simon Gedikekidolgozták az iskola koncepcióját. 1607. augusztus 23-án és 24-én hivatalosan megnyitották az iskolát „Gymnasium Electorale Brandenburgium in valle Joachimica” (választási középiskola) néven Joachimsthalban . Az iskolában kezdetben 170 hely volt a diákok számára, ebből 120 szabad hely volt. [3]

1656: Berlinbe költözés

A berlini palota 1690 körül; Jansz Ábrahám festménye . Tulajdonítható , hogy Begeyn

A harmincéves háború alatt az iskola épületét 1636. január 6-án elpusztították. A diákok és a tanárok Berlinbe menekültek. A tanítást 1647 körül nyitották meg a berlini székesegyházhoz tartozó házban, a Brüderstraße és a Schlossplatz sarkán. A Joachimsthal gimnáziumnak meg kellett osztania az épületet a megreformált Köllnische Schule-szal. 1549-ben megvették a Finksche-házat, de nem volt elég nagy. A választópolgár ezért a palota déli részén lévő kamarai tárgyalóterem alatt is megtisztította a boltozatot. Miután vásárolt egy házat a délnyugati sarkában Georgenstrasse és Heiligen Geist Strasse ( „a hosszú híd” a Spree , az úgynevezett Rochowsche Haus in Burgstrasse [4]) az iskola 1668-ban költözött erre az épületre. De ez az épület is hamar túl kicsi lett, és 1688-tól az iskola a Heiliggeiststraße házba költözött, [2] amely 1800 körül az 5. számot kapta. Ma ez az utca csak részben létezik párhuzamosan a Spandauer Straße-vel . A szürke kolostorba vezető középiskolán ezért arra utaltak, hogy "Szentlélek Iskolája" volt. A jelenlegi költségvetés fedezése érdekében a gimnázium különféle adományokat kapott a választóktól, amelyekből a gimnázium öt irodát alakított ki, később iskolai irodának hívták. A 18. század óta bérelték őket.

• Schulamt Joachimsthal (később a hivatalos székhely után Schulamt Golzow-nak is hívták)
• Blankenburgi iskolahatóság
• Neuendorf Iskola Hatósága
• Seehausen Oktatási Hatóság
• Dambeck iskolai hatóság

1707: Királyi cím

A hosszú híd (q) és a Heilige Geist Straße (t) egy 1688-as várostérképen

Az iskola 100. évfordulóján 1707-ben I. Frigyes porosz király a régi fejedelmi iskolának a „Gymnasium Regium Joachimicum” (Királyi Joachimsthalsches Gimnázium) megnevezést adta . Wilhelm Heinrich von Thulemeyer lett az egyik igazgató 1739-ben. Fia, Friedrich Wilhelm von Thulemeyer mintegy 5000 vagy 6000 könyvet és egy fontos zenei gyűjteményt adományozott a gimnáziumnak 1811-ben . [5]

1880: költözés a Kaiserallee-be

A gimnázium elhelyezkedése 1894-es térképen

Fuvolaművész a Bundesallee épületének előcsarnokában, Constantin Starck

1880-ban a Joachimsthalsche Gimnázium új épületbe költözött az akkori Kaiserallee 1–12 (ma: Bundesallee ) épületben . A ma is létező épületet 1876 és 1880 között Ludwig Giersberg (1824–1883) építész építtette Johann Heinrich Strack tervei alapján , előtte árkáddal és terasszal. Formálisan az olasz magas reneszánsz épületein alapul; része Karl Friedrich Schinkel építési hagyományának .

A gimnázium Berlin központjából az akkori külvárosi idillbe költözött . Az iskola a Fasanenplatzig számos épületet, tanárok és diákok elszállásolását, sportcsarnokot és hasonlókat elfoglalta . I. Wilhelm kaiser , aki jelen volt a gimnázium 1880-as megnyitóján , meglepődött a fényűző berendezésen.

A homlokzatot 1882-ben homokkőből készült díszítő díszítő elemek egészítették ki , amelyek két, 1500 kilogrammos, fülkébe épültek , Max Klein (1847-1908) [6] Sophocles és Arisztotelész tervei alapján készített szobrok . Az oromzat teteje három figurából állt, a központi alak 2250 kilogramm volt, a két griff figura pedig sarok-akrotéria, mindegyik súlya 1000 kilogramm. [7]

1901-ben Otto Schroeder Primaner esszét írt a Siegesallee-ról . A téma a következő volt: A Siegesallee-i emlékművek lábai . A tanulóknak az volt a feladata, hogy jellemüket a kőuralkodók álláspontjából következtessék. E tanulmányok közül négy azért került történelembe, mert II . Wilhelmhez kerültek, és maga a császár személyesen értékelte őket - egyes esetekben nagyon eltér a tanári cenzúrától -, és marginális jegyzeteket adott, lásd: Esszék a Siegesallee-ről

Már 1890-ben Nyugat-Berlin új negyedei megépültek a helyszín körül. Emiatt és mivel anyagilag átvette az irányítást, 1912-ben a bentlakásos iskola elköltözött innen.

Az épületet, amelyet a Joachim-Friedrich-Gimnázium 1919 - ig , 1920-tól pedig a Wilmersdorfi járási hivatal használt, a második világháborúban súlyosan megrongálták, de aztán újjáépítették. Ma a Művészeti Egyetem használja zenei tanszékéhez. A megfelelő Gerhart-Hauptmann-Anlage a Bundesallee, a Meierotto- és a Schaperstraße között nem épült - ellentétben a 2005-ös sokemeletes tervekkel. Ma a zöld terület határolja a Berliner Festspiele (korábban: Freie Volksbühne ) területét és az egykori tanári házat, amelyben ma napközi otthona működik. Gerhart Hauptmann bronz mellszobra származikFritz Klimsch és 1966. június 6-án mutatták be.

1912–1956: Templin

Templin volt Joachimsthalsches gimnáziuma

A Joachimsthal középiskola magát áthelyezték Templin a Uckermark a 1912 , amikor beköltözött a saját tágas új épület ( ♁ 53 ° 7 '28.1 " N , 13 ° 31' 30.6" E ).

Az új templini épületet, amelyet August Nebe rektor és Fritz Bräuning kormányépítő közösen tervezett , három U-alakú kettős ház alumnátájává (családi alumnátusként ) csoportosították egy nagy belső udvar ("Schmuckhof") köré. ). Egyenként legfeljebb 25 öregdiák élt az öregdiák házakban. Erre a célra villát építettek, amelyben egy idősebb tanár (tanár) lakott a családjával. Ő volt a hat Alumnate ház egyikének a feje. Egy járulékos (ügyvédjelölt) és egy házvezetőnő gondját a jó közérzet, a diákokkal, továbbá az, hogy a fiúk volt rendszeres napi rutin. Az első adjunktus Fritz Arendt volt , aki az első világháborúban halt meg 1915-ben elesett.

A Joachimsthal Gimnázium keresztény-humanista alapítvány volt , saját protestáns egyházközséggel Templinben.

A nemzetiszocializmus idején az iskola vezetésének bizonyos engedményeket kellett tennie a hatalmon lévők felé, ami meghatározta a tanulók mindennapjait. Az elmúlt másfél évben az uralkodók - különösen az utolsó rektor felmentése után - megpróbálták átalakítani a Harmadik Birodalom oktatási intézményévé .

1945-ben az épületet kezdetben a Vörös Hadsereg katonai kórházaként használták, ezt követően egy harckocsiosztály használta, míg Otto Deter rektorátusa (* 1900) alatt a Joachimsthal Gimnázium óráit 1945 novemberében folytathatták.

1950. március 4-ig az udvaron az alapító, Joachim Friedrich von Brandenburg választófejedelem bronzszobra állt . Aznap selejtezésre szedték (politikai okokból), és azóta nyomtalanul eltűnt.

Az 1947. április 28-án elfogadott "Joachimsthalsches Gymnasium" alapítvány statútuma 1947. május 1-jén lépett hatályba és képezte az új jogalapot. A gimnáziumot közjogi alapítványként határozta meg . A képviseletre egy kuratórium kapott felhatalmazást, amelynek az alapszabály szerint legalább három tagból kellett állnia. A „Joachimsthalsches Gymnasium zu Templin” kuratóriumát a brandenburgi tartományi kormány kormányfője, Kurt Grünbaum , mint első elnök alkotta , a többi tag Walther Kunze pénzügyminiszter és Wilhelm Hartke miniszteri igazgató volt.a "Közoktatási, Tudományos és Művészeti Minisztériumtól". A gimnázium rektorát, Otto Detert [8] választották meg a kuratórium elnökhelyettesének, helyettesítése után pedig Arthur Scharmentke iskolaigazgatónak. Egy Templiner diplomás mérnök és ügyvezető kurátor fejezte be a kuratóriumot. [9]

Az alapítvány 1956-ban feloszlott. Az épületet 1956-tól használta az újonnan alapított „Tanárképző Intézet”, 1988-tól az óvodapedagógusok technikuma és 1996-ig a szociális oktatási technikum.

2007-ben Brandenburg állam 1,5 millió euróért elárverezte a 13 hektáros területet, vízpartdal és sportpályával. Az új tulajdonos a berlini ingatlanügynök, Christian Kolbe. Az új felhasználás különféle koncepcióit nem hajtották végre az azóta feloldott "változászár" után. A kívánt oktatási intézmény létrehozása megfelelő iskolaszervezet hiányában még nem valósulhatott meg.