Márk Lajos Nemes bajszos portré kucsmában antik festmény

MÁRK LAJOS Nemesi bajszos portré kucsmában

mutatós igényesen megfestve

jelezve olaj falemez

34*45/42*53cm

Márk Lajos élete és munkássága

Az 1867-ben Rettegen született és 1942-ben New Yorkban elhunyt Márk Lajos azon jórészt nyugaton élt magyar képzőművészek közé tartozik, akik figyelemre méltó életművet hoztak létre, sajátos életpályájuk vagy más okok miatt azonban viszonylag ismeretlennek számítanak. Hosszú amerikai tartózkodásai ellenére élete végéig számos hazai elismerésben részesült, halálát követően viszont jó ideig megfeledkeztek róla. Az elmúlt két évtizedben a magyar és nemzetközi műkereskedelemben feltűnt művei nyomán a kritika ismét felfigyelt rá, de művészetének gyökerei feltáratlanok, átfogó értékelése nem történt meg. A kutatásban a magyar közgyűjteményekben őrzött művekből, valamint az ezekhez kapcsolódó szöveges és fényképes dokumentációból indultam ki. Nagy segítséget nyújtott az MTA Művészettörténeti Intézete Adattárának és a Magyar Művészek Lexikonának anyaggyűjtése. A művész hat képét a Magyar Nemzeti Galéria, száznál több arcképtanulmányát a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka őrzi. Több műve különböző hazai köz- és magángyűjteményekben található. Feldolgoztam a korabeli kritikák, tanulmányok, kiállításkatalógusok anyagát. Fő célom Márk Lajos művészeti tanulmányainak, és pályájának nyomon követése, továbbá az életmű első számbavétele és a figyelemfelhívás. Márk Lajos 1867. augusztus 25-én született a Szolnok-Doboka vármegyei Rettegen. Apja, Márk Márkus nemzetgazdasági szakíróként, bankigazgatóként működött. Öt-hat éves korában szüleivel Marosvásárhelyre költözött, itt végezte elemi tanulmányait. Saját visszaemlékezése szerint itt kezdett el palából zsebkést, sarkantyút, pipát faragni. A faragót azonban hamar elnyomta benne a rajzoló: először az egyik szobájuk falán lévő, magyar történelmi alakokat ábrázoló kőnyomatot másolta le, majd tizenhárom éves korában Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képéről készített szénrajz másolatot. A másolatot Pálik Béla, Keleti Gusztáv és Schickedanz kiválónak tartották, és az ifjú festőnek - akit Keleti Gusztáv pártfogásába vett - nagy jövőt jósoltak 1882-ben. Marosvásárhelyről a család Budapestre költözött. Gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál és a kalocsai jezsuitáknál végezte. Első rajztanárai Domszéky János, Pállik Béla és Köves Izsó voltak. 1885-ben a Greguss János és Székely Bertalan vezette minta rajztanodában folytatta tanulmányait. Itt előszeretettel rajzolt karikatúrát, s különös vonzalmat érzett a később gyakran ábrázolt társadalmi témák iránt. Édesapja luxusnak tartotta a festőpályát, s már korán intette fiát, hogy előbb megélhetését biztosítsa, s csak azután ragadjon ecsetet. Márkra huszárönkéntes korában nagy hatással volt Pászthy Kálmán kapitány, akinek buzdítására a fiú mégis a piktorpályát választotta. A rajztanodát hat hónap után otthagyta és Münchenbe ment, ahol az Akademie der Bildenden Künstén Johann Caspar Herterich osztályában, továbbá Hollósy Simonnál tanult négy évig. Itt együtt tanult a tehetséges, ám korán elhunyt Tóth Lászlóval. Herterichnél festett négy vagy öt tanulmányfejét és egy életnagyságú férfi akttanulmányát a bajor állam 1888-ban megvette az akadémia gyűjteménye számára 100 márkáért. Ez nagy kitüntetést jelentett számára. Az 1886-ban barátai unszolására Münchenben magániskolát nyitó Hollósy Simon valósággal megbabonázta a köréje gyűlt festőket. - "Szerény symposionok új Szokratesze a nagy tanító, hullámos hollófürtű, fiatal férfi, szenvedélyes szavú; logikája az érzés, - erkölcse, bölcsessége, vallása: a természet" - emlékezett rá harminc év távlatából Réti István. Müncheni kiskocsmák, kávéházak voltak a Hollósy-kör törzshelyei, itt alakították ki éjszakába nyúló vitákban művészeti elveiket. Az akadémiai felvételire előkészítő tanfolyamként indult Hollósy-iskola 1895-ben a Julian-akadémiához hasonló intézménnyé vált. Hollósy kitűnő pedagógus volt, korrektúrái - mint ahogy Réti Istvánnak 1891-ben Münchenből írt levelei tanúsítják - élményszerűek voltak. Hollósy tanítása lényegében a naturalizmus elvein alapult, márpedig ez az akadémián megtanulhatóval szemben forradalminak hatott. Réti emlékezése szerint Hollósy pedagógiai módszere jobb volt a Julian-akadémiáénál; az oda kerülő Hollósy-tanítványok éppoly sikert arattak, mint korábban a müncheni Akadémiára felvételizők. 1890-ben Márk Párizsba ment, ahol a Julian Akadémián William Bourguereau, Gabriel Ferrier és Tony Robert-Fleury voltak mesterei. Időközben bevonult önkéntesnek. 1899-ig minden évben töltött Párizsban néhány hónapot. Közben öt éven át, 1892-97 között tagja volt a mesteriskolának, ahol Benczúr Gyula útmutatása mellett dolgozott. Párizsban nagy hatással volt rá Bourguereau, aki az őszinteségre, a természet föltétlen becsülésére és komolyságra tanította. Az Ingres-i hagyományokat követő Bouguereau nagy hatást tett tanítványaira. 1875 óta oktatott az Académie Julianon. Fő témája a nő, a mitológia és az antik élet volt. Alfred Nettement így emlékezik vissza rá: Ha a férfiak tisztelték Bourguereau-t, a Berri utcai növendékek (női műhely) körében félisten státusza volt. Igazi kultusz tárgya volt... Még a korrekciók után is családiasan kezelte növendékeit. Tanítványai számára mindig nyitva állt ajtaja, anélkül hogy abbahagyta volna munkáját tovább dolgozott, vagy pihenni engedte a modellt, s úgy fogadta tanítványait, mintha egy lelki család tagjai lennének... Márk számos karikatúráját hagyta ott a párizsi akadémián, amelyeket kollégáiról rajzolt. 1897-ben a Salon des Champs Élysées tárlatán mention honorable díjat nyert. A hazatérő Márk Lajos munkáit Ferenc József is kedvelte, akiről portrét készített. Az 1890-es évek végén főként történelmi és allegorikus tárgyú képeket festett, jórészt naturalista stílusban. Kedvelte a nagyméretű kompozíciókat és az arcképfestést. Első nagyobb megrendelése a Lipótvárosi Casino színháztermének freskódíszítése volt. A millennium alkalmával az 1896. június 8-i díszbandériumban részt vett közéleti szereplőkről festett nagy körkép elkészítése több művészt foglalkoztatott. Ezek közt a legnagyobb rész Márknak jutott; ekkor készült 114 arcképtanulmányát az Országgyűlési Múzeumnak adományozta 1931-ben, ahonnan 1949-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába kerültek. Legjelentősebb történelmi tárgyú festménye az 1898-1900 között festett "Lehullott a rezgő nyárfa...". Ezen azt a jelenetet ábrázolta, amint Erzsébet királyné a városligeti Pavillon-Royalban adott búcsúebéd után elhagyja a Városligetet Gizella bajor hercegnő, Limpöck bárónő, Perfall báró, Festetich grófnő és Ferenczy Ida kíséretében. Allegorikus témájú képei közül legismertebb a Kísértés, a Láz, az Egy kis baleset és a Bűbáj.