Kuriózum! Drégely László: "Ablakban I." - eredeti, alumínium alapú festmény 1976-ból

Eladó Drégely László "Ablakban I." című gyönyörű, különleges alkotása 1976-ból. Technika: két alumínium lemez közül az alsóra festette a lányt, a függönyt és az ablakpárkányon lévő virágokat, a felső lemezt kivágta, kihajlította - ez a két ablakszárny, ill. az alumínium visszahajtásával az ablak felső és alsó keretét alakította ki. A festéshez akrilt és, hidegzománcot használt. Így a mű háromdimenziós - ezt megpróbáltam a fotókon is érzékeltetni.

Dupla keretben van, a hordozó farost - még úgy, ahog a művész 1976-ban maga megcsinálta. Jelezve jobbra lent. A kép mérete 29x29 cm, a kereté 47,5x47 cm. A keret korának megfelelő állapotban van - a kép maga hibátlan.

A mű eredetiségére örök garanciát vállalok.
A kép a hagyatéki leltárban "p13" azonosítóval szerepel.

Azonnal falra akasztható. Különleges, szép, értékes ajándék lehet.

Átvehető személyesen Budapesten a II. kerületben.

A vevő kérésére, felelősségére és költségére - megegyezés szerinti módon - a mindenkori postai díjszabásnak megfelelően elküldöm. A feltüntetett postadíj nem mérvadó!

Drégely László (1932 – 1990)

1932. április 15-én született Pécsett

1951 – 53 Magyar Iparművészeti Főiskola díszlettervezői szak
(tanárai: Litkei József, Oláh Gusztáv, Varga Mátyás, Köpeczi Boócz István, Csemegi József, László Gyula, Hubay Miklós)

1953-54 katonai szolgálat

1954 Szolnoki Szigligeti Színház – díszletfestő. Első bemutatkozás egy csoportos tárlaton a Fészek Klubban.

1955 – 57 Alkalmi munkák és Vajda Lajos hagyatékának rendszerezése. Gadányi Jenő és Bálint Endre szakmai tanácsai mellett alkot.

1957-1978 Díszlettervező a Magyar Televízióban.

Ötvenes évek vége-hatvanas évek eleje

Az absztrakcióhoz közelítő, néhány vonallal, folttal jellemzett figurális kompozíciók – elsősorban grafikai munkák, monotípiák. Jelképek megjelenése: gyertya, hal, szárnyas angyal, madár, stb.

1962 első önálló kiállítás. Budapest, Derkovits Terem.

Hatvanas évek közepe-vége

Olajképek, olaj-kréta kompozíciók. Az emberi kapcsolatok, élethelyzetek (szerelem, család, magány, bánat, halál, stb) ábrázolása. A jelképek között megjelenik az óra, a (figyelő) szem, a kés, a zuhanó, elbukott ember/angyal.

1967 Önálló kiállítás a Csók István Teremben Budapesten. E tárlat hatására nyílt meg alkotásai előtt a külföldi kiállítások lehetősége.

1968 Franciaországi önálló kiállítások: La Mothe, Vienne, Poitiers, Royan.

Hetvenes évek

Érdeklődése a grafikák és táblaképek mellett a plasztikai megmunkálás és az „új” anyag, az alumínium felé fordult. Figurális és absztrakt szobrokat faragott, festett, alumínium reliefeket domborított, karcolt, hajlított és festett. Témái között megjelenik a háború, a nukleáris katasztrófa rémképe, a „Sors”-nak és a múló időnek kiszolgáltatott ember.

1972 Balázs-Béla díj. Megjelenik Körner Éva „Drégely” című könyve.

Nagysikerű külföldi kiállítások sora:

1971 Párizs, La Rochelle, Amszterdam

1972 Dortmund, Unna

1973 Koppenhága, Amszterdam, Solingen

1974 Dortmund, Koppenhága, Unna, Riso

1975 Montreál

1977 Érdemes Művész kitűntetés. Retrospektív kiállítás a Kuny Domokos Múzeumban Tatán.

1979 Prága, Varsó, Wroclaw

1978 Egyéni kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Betegsége miatt leszázalékolják

1980 Budapestért emlékérem

Nyolcvanas évek

Témái visszatérően az emberi sorsok, emberi kapcsolatok, a háborús fenyegetettség. Érdeklődése a nyolcvanas évek elején az ikonok felé fordul. Vonalvezetése még inkább leegyszerűsödik, gyakran látomásszerű, szürreális elemekkel gazdagodik.

Külföldi kiállítások:

1980 Missisanga

1981 Schwalbach, Bad Homburg

1983 Boston, Bécs

1984 New York, Basel

1983 Egy festő álmai című könyv megjelenése (Roetzer Kiadó, Eisenstadt)

1986 István Király Múzeum, Székesfehérvár – Törések, gyűrődések és vetületek címmel. A kiállításon Drégely László nonfiguratív, festett, gyűrt papírplasztikákkal, kollázsokkal mutatkozott be. (A kiállított képek ma is a múzeum tulajdonában vannak.)

Nyolcvanas évek vége

Elhatalmasodó betegsége további kiállításokon való megjelenését nem tette lehetővé. Alkotásaiban újra az ember felé fordult: a magányos -, kiszolgáltatott -, a kétségbeesetten egymásba kapaszkodó férfiak-nők szerepelnek jellemzően festményein, grafikáin.

1990 június 15-én Budapesten hunyt el.

Halála után a Magyar Televízió örökös tagjává választotta.