Barta Mária ( 1897 - 1989 ): Vízpart télen - art deco

Barta Mária ( 1897 - 1989 ): Vízpart télen - art deco

• Olaj, vászon, 60 x 50 cm
• Jelezve jobbra lent :Barta Mária
• Irodalom: http://trpz.hu/pdf/barta_onl.pdf
• Barta Mária tanulmányait az Iparművészeti Iskolán kezdte 1915-ben, Udvardy Géza, Iványi-Grünwald Béla és Rippl-Rónai József tanítványaként. Ezekben a tanulóévekben stílusát az akademizáló későszecesszió jellemezte: mesterei közül Iványi-Grünwald hatott rá leginkább. Főként portrékat, aktokat, virágtanulmányokat, díszlet- és jelmezterveket, valamint a kor szokásaihoz kapcsolódva, népviseleti tanulmányokat készített Bánátban és a Felvidéken.
  
  Az 1920-as évek kezdetén Bécsbe utazott, ahol 1921-ben az Iparművészeti Iskolában tanult tovább és megismerkedett a korszak olyan avantgárd művészeti törekvéseivel, mint a futurizmus és a Franz Czizek féle bécsi kinetizmus. Bécsben Czizek tanítványa, Erika Giovanna Klien Barta festőtársa lehetett. Barta megfordult Kassák Bécsbe emigrált MA-körében is. A húszas évek végén Párizsba költözött, ahonnan gyakran folytatott tanulmányi utazásokat. Olaszországban sorra járta a múzeumok gyűjteményét, Rómában, Firenzében, Bolognában és Szicíliában készített akvarell portrékat, utcaképeket, de megfordult Svájcban és Törökországban is. Ezekből az utazásokból és nyugati inspirációkból fejlesztette ki Barta azt a különleges formanyelvet, mellyel egyértelműen a huszadik századi progresszív tendenciákhoz kapcsolódott. Míg Barta húszas évek elejei, külföldön készült munkáiból nagyon kevés maradt fenn, a harmincas években készült alkotásait jól ismerjük. Ezek a művek azok, melyek önfeledettségükben, játékosságukban, mind képi- mind színbeli megoldásukban páratlanok a magyarországi háború előtti években és melyekkel először mutatkozott be a hazai közönség számára. Bár már 1921-ben kiállított a Nemzeti Szalon-ban, 1933-ban a gyűjteményes tárlaton önálló termet kaptak művei. Hazatérésével aktívan részt vett a magyar festészeti életben: rendszeres kiállítója volt a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum a KÚT, Munkácsy Céh és a Balatoni Festők Egyesületének kiállításainak.
  
  Tanulóéveinek későszecessziós, dekoratív, naturalista stílusát Barta Mária a harmincas években redukált, stilizált képi megfogalmazásra cserélte. Képeiben az École de Paris közege, Matisse és a fauve hatása tükröződik, melyet az art deco stílusjegyeivel ötvözött.
  
  A harmincas évek közepével, végével kezdődött posztimpresszionista korszaka, amelynek fő témaköre az enteriőr és a csendélet volt. A negyvenes években látogatta Bernáth Aurél óráit az Alkotmány utcai szabadiskolájában. Képei lágyabbak, atmoszférikusabbak lettek, de továbbra is készített lendületes vonalú, találó rajzokat, nonfiguratív műhelymunkákat, melyeket még a hatvanas években is frissként jellemeztek. 1945-ben és 1946-ban a Régi Műcsarnok csoportos kiállításán szerepelt, 1947-ben Román Györggyel szervezett közös kiállítást. 1959-ben hetedmagával az Ernst Múzeumban állított ki.
  
  On the other hand, we denounce with righteous indignation and dislike men who are so beguiled and demoralized by the charms of pleasure of the moment, so blinded by desire, that they cannot foresee the pain and trouble that are bound to ensue; and equal blame belongs to those who fail in their duty through weakness of will, which is the same as saying through shrinking from toil and pain. These cases are perfectly simple and easy to distinguish. In a free hour, when our power of choice is untrammelled and when nothing prevents our being able to do what we like best, every pleasure is to be welcomed and every pain avoided. But in certain circumstances and owing to the claims of duty or the obligations of business it will frequently occur that pleasures have to be repudiated and annoyances accepted. The wise man therefore always holds in these matters to this principle of selection: he rejects pleasures to secure other greater pleasures, or else he endures pains to avoid worse pains.
  On the other hand, we denounce with righteous indignation and dislike men who are so beguiled and demoralized by the charms of pleasure of the moment, so blinded by desire, that they cannot foresee the pain and trouble that are bound to ensue; and equal blame belongs to those who fail in their duty through weakness of will, which is the same as saying through shrinking from toil and pain. These cases are perfectly simple and easy to distinguish. In a free hour, when our power of choice is untrammelled and when nothing prevents our being able to do what we like best, every pleasure is to be welcomed and every pain avoided. But in certain circumstances and owing to the claims of duty or the obligations of business it will frequently occur that pleasures have to be repudiated and annoyances accepted. The wise man therefore always holds in these matters to this principle of selection: he rejects pleasures to secure other greater pleasures, or else he endures pains to avoid worse pains.
• BARTA Mária festő, grafikus, iparművész (Budapest, 1897. július 28.–Budapest, 1969. szeptember 29.) Iparművészeti Iskola, Budapest, Udvary Géza, Iparművészeti Iskola, Bécs, Iványi Grünwald Béla. 1920-1930 között főként Bécs, Párizs, Olaszország, Törökország, 1930-tól újra Magyarországon dolgozik, a Képzőművészek Új Társasága, a Munkácsy Céh, a MAPE, a Balatoni Festők Társasága tagja. A későszecesszióhoz kapcsolható indulás, díszlet- és jelmeztervek után a 30-as évek első felében kissé expresszív art decós ízű, még a századelő árkádikus szimbolikájában gyökerező papíró és textilkivágásokat, festményeket és kollázsokat, valamint fanyar hangulatú grafikákat készített. Az évtized végétől főként posztimpresszionista modorban alkotott, elsősorban "czóbeles" csendéleteivel, enteriőrjeivel szerepelt a kiállításokon. A 60-as években az oldott festőiség dekoratív szigorításával kísérlezetett, néhány nonfiguratív képet is festett. Grafikáit rendszeresen közölte a Kortárs, az Élet és Irodalom, a Köznevelés. Mesterei: Udvary Géza, Iványi Grünwald Béla. Egyéni kiállítások1933 • Nemzeti Szalon, Budapest (gyűjt., kat.)1959 • Ernst Múzeum, Budapest1964 • Fényes Adolf Terem, Budapest • Petőfi Művelődésii Otthon, Esztergom1966 • Danuvia Művelődési Ház, Budapest1986 • Pataky Galéria, Budapest [Barta Istvánnal] (kat.). Kiállítások az adatbázisban:
  • Barta Mária: Festmények, grafikák, kollázsok (1999)
  Válogatott csoportos kiállítások1921 • Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon, Budapest1947 • Alkotás Művészház, Budapest1948 • Magyar grafikai kiállítás, Stockholm1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest1959 • Hét festő kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest1960 • Magyar Képzőművésznők kiállítása, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekbenJanus Pannonius Múzeum, PécsKatona József Múzeum, KecskemétMagyar Nemzeti Galéria, Budapest. IrodalomOelmacher A.: ~ képei, Magyar Nemzet, 1964. március 3.Soós K.: Egy elfelejtett művész, ~, Művészet, 1964/10.Néray K.: ~ kiállítása a Fényes Adolf Teremben, Művészet, 1964/10.Tasnádi A.: Kiállítási jegyzetek, Kortárs, 1966/6.Pataki G.: (kat., bev. tan., Pataky Galéria, 1986)Hernádi M.: A rejtőzködő ~, Új Művészet, 1995/7-8. (Pataki Gábor) Forrás: www.artportal.hu
• Barta Mária 1897-ben született. Az édesanya ösztönzésére három Barta gyerek indult el a művésszé válás útján életútjuk hasonló a Ferenczy testvérekhez. Közülük Lajos öccse világhírű szobrász lett, http://artkartell.hu/vizit/358-barta-csavar István bátyja pedig festő, akinek pályája az absztrakt művészethez vezetett el.
  Barta Mária az Iparművészeti Iskolán végezte tanulmányait, melyet később többek között Iványi Grünwald Béla és Bernáth Aurél irányítása alatt folytatott. 1921-ben a bécsi Iparművészeti Iskolán tanult. Kezdetben az akadémizálódott késő szecesszió hatott rá. Korai időszakának jelentős munkái portrék, illetve jelmez- és díszlettervek. Ezek az anatómia alapos ismeretéről tanúskodnak. A húszas évekből kevés munkája maradt fenn – ezek azonban mind értékesek – mert külföldön tartózkodott, leginkább Franciaországban, ahonnan gyakran kirándult az olasz tengerpartra. Utazásai során Törökországba is eljutott. Bár az életműnek ez a szakasza hiányos, annál sokatmondóbb a harmincas évek művészi termése, amelyek nemcsak mennyiségben bő, hanem minőségben is új fejezetet jelent. Barta Mária eltávolodott a naturalista szemlélettől, képei dekoratívvá, síkszerűvé váltak. Szemléletében felfedezhető Matisse és a fauves-ok hatása melyet az art deco-val ötvözött. Látványos, többnyire élénk, világos színeket alkalmazó kompozíciói témavilágának tartalmi – hangulati hátterét az évtized végére kiüresedő „Árkádia” világkép szimbolikája képviseli. Ennek ellentételezéséül új elemként jelenik meg az etnográfikus szemlélet, a törzsi rítusok, táncok kép megfogalmazása. Jelentős szerepet kap a napkultusz, mint téma. Az európai művészet alakulását tükröző formai redukció szerencsésen találkozik a törzsi művészet lényegre törekvő formavilágával. Festészeti elképzeléseinek letisztulásában segítették papírkollázsai, amelyek emlékeztetnek Matisse későbbi azonos technikával készült munkáira. A húszas évek végének, harmincas évek elejének alkotásait 1933-ban mutatta be a Nemzeti Szalonban. Értékrendje, művészi szemlélete miatt társtalannak bizonyult. Ennek egyik fő oka az, hogy bár Magyarországon megfigyelhető az art deco hatása, a stilizálásnak, absztrakciónak az a foka, amit ő képviselt, mérsékeltebb művésztársainál nem figyelhető meg. Itt kell említést tenni a munkásságát jellemző kettősségről – az absztraktba hajló kompozíciókkal egy időben készült rajzokkal kapcsolatban, melyek szintén az art deco-hoz köthetők, ugyanakkor visszafogottabbak a stilizálásban. Ezt az oldalát erősítette későbbi kiállításain. Bár újabb önálló kiállítása csak 1946-ban lesz a Műcsarnokban, sűrűn szerepel más, csoportos tárlatokon, így az Ernst Múzeum, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok helyiségeiben. Művei láthatóak a Balatoni Társaság, a KUT, a Munkácsy Céh tárlatain. Méltatói alapos rajztudását, formaérzékenységét emelik ki. A harmincas évek közepével, végével kezdődik posztimpresszionista korszaka, amelynek fő témaköre az enteriőr, a csendélet. Művészete a Gresham-körbe illeszthető. Képei lágyabbak, atmoszférikusabbak lesznek. Továbbra is készít lendületes vonalú, találó rajzokat, nonfiguratív műhelymunkákat. Jelentőséget azonban már csak az idősebb kori posztimpresszionista képeknek tulajdonított. 1969-ben halt meg. A róla írott visszaemlékezések, a posztumusz tárlatok eredményeként ismét ráirányul a figyelem az avantgarde hatásról tanúskodó harmincas évekbeli alkotásokra.Barta Mária élete és művészetének prezentálása még várat magára.
  
  Irodalom: Szombathelyi Képtár, 1999. szeptember 16. – október 24. Barta Mária kiállításának kísérő katalógusa.https://www.kieselbach.hu/muvesz/bartha-maria_1831