FK/382. – Máriási Masznyik Iván – Vulkanikus táj

Eladásra kínálom a képeken látható Máriási Masznyik Iván (1928-1997) Bernáth Aurél tanítványának – Vulkanikus táj című festményét. A tempera / farost festmény 1968-ra van datálva. Az absztrakt tájkép egy kissé viseltes, tagadhatatlanul eredeti képcsarnokos fehér keretben van. A hordozó hátulján Képcsarnokos etiket címke, a szerző neve és a mű címe van feltüntetve. Szignó jobbra lent. Az alkotás ebben az állapotában is azonnal falra akasztható állapotban van.

Téma: absztrakt tájkép

Technika: tempera

Hordozó: farost

Kora: 1968.

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: fehér, viseltes Képcsarnokos keret

Méret: 60 x 80 cm (keret nélkül), 66 x 86 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható, azonnal falra akasztható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, törékeny csomagként, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Máriási Masznyik Iván (Budapest, 1928.03.06. – Budapest, 1997.03.28.) magyar festőművész. 1946-1951: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Berény Róbert, Bernáth Aurél. 1951-1988 között a Műszaki Egyetem Rajzi- és Formaismereti Tanszékén tanított egyetemi docensként. 1954-től számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, a 60-as években több murális munkát (mozaikot, sgraffitót) készített, rendszeresen dolgozott lapoknak is. 1963-as itáliai, majd franciaországi tanulmányútját követően szürrealista festők (Max Ernst, Hantaï Simon) által alkalmazott technikából és a szabad rajzból kiindulóan mindvégig egyetlen probléma foglalkoztatta, „a természet rejtett arcának”, „a világ új képének” látomásos megjelenítése. Ezt az abban az időben többeket is foglalkoztató témát kozmológiai szintre emelte, számtalan rajzon, festményen vizionálta. Elképzeléseit végérvényesen a Szkéné Színház előcsarnokába tervezett Kozmosz c. gobelinnel (1975) váltotta valóra. A 12 nm-es falkárpit előrajzolása, a karton fejlődése „mintha kissé követte volna a kozmogenezis folyamatát is” – mondta.

Egyéni kiállítások:
1966 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
1977 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1988 • Műszaki Egyetem, aula
1995 • Keresztény Múzeum, Esztergom.

Főbb művei:

1960 • a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek mozaikja és sgrafittója (1960-1961)

1965 • a Benczúr utcai pedagógusszálló mozaikja