FK/391. - Vitéz Pataky Ferenc – Csendélet görög büszttel

Eladásra kínálom Vitéz Pataky Ferenc (1897-1978) csendéletét, valamikor a XX. század első feléből. A kartonra vegyes technikával készült festmény időtálló témájával bármely otthon kiemelt dísze lehet. A festő szignója a kép jobb alsó részén található. A díszes brüsszeli keret itt-ott sérült, érdemes egy picit törődni vele, mert nagyon szép és jól illik a képhez. A hordozó tetején és alján némi szakadás, vagy törés van (fotózva), de nem feltűnő. A hibák ellenére a kép azonnal falra akasztható állapotban van.

Téma: csendélet

Technika: vegyes technika

Hordozó: karton

Kora: XX.sz. első fele

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: brüsszeli keret

Méret: 60 x 45 cm (keret nélkül), 77 x 61 cm (kerettel)

Állapot: korának megfelelő, sérült

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Pataky Ferenc, a festő és grafikus 1897-ben született, a Horthy-korszak egyik népszerű és jól ismert festője volt. Erről rengeteg cikk és elnyert pályázat tanúskodik. Több elismerő jelzőt is kapott a korabeli sajtótól. A Pénzügyi Kurir a művészetét vonalbravúrnak mondta, a Színházi Magazin a róla szóló cikk címében a tempera mesterének nevezte. Az Őserő ezen is túltett, véleménye szerint „Pataky egyik-másik tájrészlet megválasztásában és ábrázolásában gurman”.

Alig 17 évesen került az olasz frontra. Az első világháborút – kisebb megszakításokkal – az olasz fronton harcolta végig. Három év után tért haza. A fronton is rajzolt, kiváló rajzoló lett. Nem csak alkalmazott grafikus és díszítőfestő, hanem festőművész is volt. Már a Vitézi Rendbe való bekerülését megelőzően is festett képeket, műterem hiányában többnyire a szabadban. Egy alkalommal a Duna-parton állította fel a festőállványát, amikor arra vetődött az akkor már nehezen járó Ady. Nézte, nézte, miként dolgozik a rajzoló, majd egy idő után megszólalt: „Fiatalember, ha maga megéri, nagyon híres festő lesz!” Hazatérését követően az elsők között került a megalakuló Vitézi Rendhez. 1923-ban tagja is lett, vitézzé avatták. A Rendnél dolgozott annak feloszlatásáig. Közel negyed évszázad alatt több oklevelet is tervezett a Rend részére. Ő volt az Avatási okirat, a Dicsérő oklevél, az első vitézi zászló felajánlási okiratának, az Örkényi Gazdaképző Iskola bizonyítványának a megrajzolója is.

A háború után rövid időre beiratkozott az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára. A rendkívüli művésznövendék státuszát kérte. Ez annyit jelentett, hogy nem minden órára járt be, csak azokra, amelyeket felvett. Az Anyakönyvi és minősítvényi lap szerint alakrajz és festés tantárgyra iratkozott be. Tanára Balló Ede festő volt. Érdemjegyet azonban nem szerzett. A nyilvántartás szerint az első, 1920-as évet végigjárta, 1921. első félévét elvégezte, de a másodikra már be sem iratkozott. Felvételét későbbi feleségének köszönhette. Pataky ekkor még szerény anyagi körülmények között élt. A hölgy, akinek udvarolt, titkárnőként dolgozott, s jómódú családból származott. Nem sejtetett jó partit, de későbbi felesége bízott tehetségében. Elcipelte a főiskolára, ahol éppen felvételi zajlott. Más lehetőség híján egy ott talált csomagolópapírra rajzolt, lassan körbevették a többiek, s ekkortól kezdve a siker melléje szegődött. Felesége nemcsak ekkor támogatta őt. Szinte egész életében segítette művészetében, szervezte a megrendeléseket, tárlatokra adta be a képeit. Ez így volt a Horthy-korszakban, s az azutáni időkben is. Későbbi keresettségét és sikerét nemcsak az jelzi, hogy számos díjjal tüntették ki művei révén, hanem az is, hogy a Ráday utcai lakásában fenntartott műhelyén kívül műhelye volt előbb a Tisza Kálmán téren, majd a Thököly utca és a Murányi utca sarkán is. A művészvilág is szívesen fordult hozzá. Megfestette Fedák Sárit Mágnás Miskaként, Honthy Hannát, Jávor Pált, Somogyi Nusit, Latabár Kálmánt, Csortos Gyulát. Más művészek többször modellt álltak neki. Istók János Bem apónak, Pintér Ferenc pedig a szent szerénysége miatt Pataky által kedvelt Szent Ferencnek és Krisztusnak.

Belföldi és külhoni kiállításokon egyaránt részt vett. Sikert aratott 1929-ben a III. Nemzetközi Kiállításon Tokióban (ahol néhány képét megvásárolták), a Velencei Bienálén, 1942-ben Weimarban és Firenzében a sajtókiállításon, valamint Svédországban és Norvégia fővárosában, Oslóban.

1978-ban hunyt el. Személyében egy olyan ember távozott, aki megtestesítette a modern reneszánsz ember alakját. A háborús veteránból (ha egy ifjút lehet így nevezni) keresett festő lett