Mazsaroff Miklós: Rézvirágok (olajtempera, keretben) 1980-as évek - miskolci festő
Feltöltés ideje: 2023. szeptember 01. |
Termékkód: 5234689 |
Megtekintések: 187 |
Megfigyelők: 1 |
Ajánlatok: 0 ajánlat |
LiPagodaDodo (49)
BUDAPEST
Hitelesített felhasználó
Tudja meg, milyen lépésekkel tesszük biztonságosabbá és kényelmesebbé online piacterünk használatát. Részletek
Téma: | csendélet |
Technika: | olaj |
Legnagyobb méret: | közepes (80 cm-ig) |
Szignó: | szignózott |
Állapot: | hibátlan |
Eredetiség: | eredeti |
Pénzvisszafizetési garancia az eredetiségre: | igen |
Eredetiségét szakértő megerősítette?: | nem |
Alkotó: Mazsaroff Miklós (Alsózsolca, 1929. december 24. – Miskolc, 1997. szeptember 6.) Munkácsy-díjas magyar festőművész. Miskolcon alkotott.
Technika: olaj
Hordozó: farostlemez
Méret kerettel: 67x87 cm
Szignózott. Védőüveg alatt, hibátlan állapotban, kerettel együtt.
Hátoldalon ajándékozási szöveg Dr. Zeltner Györgynek.
Mazsaroff Miklós Miskolc szomszédságában, Alsózsolcán született. Szülei Magyarországra települt bolgárkertészek voltak, akik a Vay báróknak dolgoztak. Természetes volt, hogy a fiú a polgári iskola elvégzése után kertésztanuló legyen. Családja a második világháború után a Dunántúlra költözött: Zircen, majd Bakonynánán éltek. A kertészetből azonban nem tudtak megélni, ezért bányászként helyezkedett el a dudari szénbányában. Döbröczöni Kálmán miskolci festőművész tanácsára beiratkozott a Batsányi János népi kollégiumba. Ez a kollégium azonban nem művészképzéssel foglalkozott, ezért átment a Nagy Balogh János (később Derkovits) népi kollégiumba, amelynek vezetője Pap Gyula volt (itt tanult Feledy Gyula is). Innen került a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Berény Róbert, Pór Bertalan és Domanovszky Endre voltak. Politikai szempontból egyenetlen időszakban járt a főiskolára: kezdetben még nem volt nyoma a személyi kultuszból eredő kultúrpolitikai sematizmusnak, ez azonban 1949-től fokozatosan erősödött. A Berény-osztály igyekezett ennek a hatásnak ellenállni, bíztak a művészet saját törvényszerűségeiben, politikai semlegességében. A Főiskolán 1953-ban végzett, s mi tagadás, nem művészi pályán kereste kenyerét: egy tisztiiskola alkalmazottjaként raktárakat, konyhákat tervezett. Megnősült, házassága azonban hamar tönkrement, ráadásul művészként sem jutott sokra: lírai életképei, tájképei nem illettek bele a kor mindent átpolitizáló stílusába. Ezért 1953-ban – szinte menekülésszerűen – Bulgáriába utazott tanulmányútra, és végül két évig élt ott. 1958-ban bolgár feleségével hazatért Miskolcra.
Miskolcon nem a művésztelepen kapott lakást, ezért saját magának kellett a műtermét kialakítania. A kezdeti gondok leküzdése után, néhány éves átmeneti idő alatt rátalált saját kifejezésmódjára, ami a korábbi lírai posztimpresszionista stílusának markánsabb, konstruktívabb megjelenését jelentette. Ezek az ismérvek főleg tájképein jelentek meg először, sok tájképet festett, voltaképpen egész életművének súlypontját ezek a képek adják. Grafikával is sokat foglalkozott, főleg a linóleum- és fametszetben találta meg kifejezési lehetőségeit. Stílusérésében határozott szerepe volt külföldi tanulmányútjainak, főleg Olaszországban fogta meg a mediterrán táj szín- és formagazdagsága, a kontrasztok és átmenetek sajátos ritmusa. Ez nem is csoda: Mazsaroff maga is igazi mediterrán típus volt, ez volt az ő világa. Ez az új stílus mutatkozott be 1971-es budapesti kiállításán, a Fényes Adolf Teremben. Az addig háttérbe szorult művészre felfigyelt az országos művészeti kritika, Újvári Béla és D. Fehér Zsuzsa is méltatta a művészt és alkotásait. Újvári főleg Mazsaroff valósághűségét emelte ki, ami a „modern szellemű képformálás” kereteiben is megmarad. D. Fehér Zsuzsa a művész „önfegyelmező, belső rend”-jét emelte ki, ami azonban „nem szab gátat az őszinte, csodálkozó, néha ujjongó lírának sem”.
Mazsaroff Miklós az 1970-es években vált országosan ismert, elismert festővé. Ezt igazolják tisztségei is: a borsodi képzőművész csoport titkára, majd 1973-tól (egészen 1990-ig) a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezetének titkára volt. Az elismerések sem maradtak el: alkotásait többször díjazták a Miskolci Téli Tárlatokon, Szocialista Kultúráért érdemérmeket kapott, majd 1981-ben Munkácsy-díjat, 1985-ben pedig Izsó Miklós-díjat kapott. Számos hazai országos kiállításon és sok külföldi csoportos kiállításon vett részt: NDK-ban, Bulgáriában, Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. Nyolc évig vezette a nagy múltú Vasutas képzőművészeti kört (onnan indult például Ficzere László is). 1997-ben hunyt el Miskolcon.
Emlékére dr. Nikolaeva Mária, a művész özvegye, a pályakezdő képzőművészek támogatására Mazsaroff Miklós-díjat alapított, amit elsőként, 2009-ben, a miskolci születésű Batykó Róbert kapott meg.
A termék átvehető Budapest IV. kerületében, vagy csomagként tudom küldeni.
A termékkel kapcsolatos kérdéseit kérem üzenetben tegye fel, igyekszem minél előbb válaszolni.
Garanciális feltételek
Garancia: 1 év |
Fizetési opciók
Banki előre utalás |
Készpénz |
Szállítási opciók
Szállítás innen: Magyarország Feldolgozási idő: 1 munkanap |
|
Személyes átvétel | Budapest IV. |
Postázás | 3000 HUF |