FK/408. – Szilágyi Jolán – Teás csendélet

Eladásra kínálom Szilágyi Jolán (Szamuely Tiborné) Munkácsy díjas festőművész – Teás csendélet című olaj / vászon alkotását. A csendélet valamikor a XX. század első felében készülhetett. Gyönyörű csendélet, apró részleteséggel, a valósághű ábrázolással. A hordozó állapota jó, minimális feszítési igazítás esetleg megpróbálható, de annélkül is gyönyörű. Ékelt rámás feszítőn. Az aranyozott blondel keret javítandó, felújítandó állapotba van. A szignó jobbra lent.

Téma: csendélet

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: XX. század első fele

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: aranyozott blondel keret felújítandó állapotban, ékelt rámán

Méret: 60 x 80 cm (keret nélkül), 75 x 95 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően. A méretei miatt személyes átvételt preferálnék elsősorban, de postázás is szóbajöhet terjedelmes küldeményként.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a festőről:

Szilágyi Jolán (férjezett nevén Szamuely Tiborné) (Székelyudvarhely, 1895. június 15. – Budapest, 1971. július 7.) festőművész, grafikus, karikaturista. Szamuely Tibor felesége.

Szilágyi Albert (1851–1911) gimnáziumi tanár és Légrády Eugénia (Jenny) lánya. 1914 és ’16 között az Iparrajziskola növendéke volt. A következő két év nyarán a nagybányai művésztelepen alkotott. 1917 és 1919 között Kernstok Károly és Rippl-Rónai József szabadiskolájában tanult. Alkotásaival több kiállításon nyert díjat. 1918-ban Bíró Mihállyal megalakította a grafikusművészek szakszervezetét. A Tanácsköztársaság alatt a Művelődési Népbiztosság titkára volt. Részt vett Kernstok Károly nyergesújfalui szabadiskolájának munkájában. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztrián keresztül Olaszországba emigrált. 1921–22-ben Moszkvában a Vhutemasz rajziskolában tanult. Innen Berlinbe települt át, ahol a Németország Kommunista Pártja KB-jának agitációs és propagandaosztályán volt rajzoló. Mellette a Die Rote Fahnénak és több német vicclapnak volt munkatársa. 1933-ban el kellett hagynia a német fővárost, a következő évtől a Szovjetunióban élt. A Sarló és Kalapácsnak, a Krokodil-nak és más szovjet lapoknak dolgozott. 1935 és ’38 között Leningrádban képezte tovább magát. Visszatért Moszkvába, megfordult Kirgíziában, Frunzében, tájképeket, portrékat, plakátokat alkotott.

1948-ban tért vissza Magyarországra. 1955-ig az Új Világ című lapnak rajzolt és írt művészeti cikkeket. 1949-ben, 1956-ban és 1969-ben volt önálló kiállítása Budapesten, 1971-ben Kelet-Berlinben. Csoportos kiállításokon többször is részt vett.

Egyéni kiállítások

1918 előtt a Nemzeti Szalonban állította ki portréit, tájképeit és életképeit
1949, 1956, 1969 • Budapest
1971 • Kelet-Berlin

Díjak, elismerések

1950 – Munkácsy Mihály-díj

1968 – Munka Érdemrend arany fokozata

1970 – Közös harc, közös győzelem érdemérem (NDK)