Porter Paula (1884-1944). Virágcsendélet porcelándobozzal- 1930-as évek

Porter Paula (1884-1944). Virágcsendélet porcelándobozzal-1930-as évek

Olaj, vászon, 50,5 x 41 cm

Jelezve jobbra lent: P. Porter. Szép aranyozott, hibátlan fa képkeretben

Szerepelt: Nagyházi Galéria 268. aukció, 202. tétel. Reprodukálva a katalógusban

• "Porter Paula festőművésznő neve a lapokban, a képzőművészeti kiállítási ismertetések sorai között, 1913 tavaszán jelent meg először. Ekkor a művésznő már 27 éves volt – 1884-ben született Aradon. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, majd Párizsban tanult két évig. 1913 májusában így írt kiállítási részvételéről a Budapesti Hírlap: „Porter Paula a hipermodernek közül való. Színlátásáért nem irigyeljük, képéért háromezer koronát semmiképpen nem adnánk (ha tehetnők sem).” Nem rosszak, de nem is különösebben hízelgők az ezt követő néhány év kritikái sem. Ezt írta 1915-ben Az Újság a Nemzeti szalonban kiállított képéről: „Porter Paula csukaszürke katonája szintén kiemelkedik a kiállított képek átlagából előadásának rutinosságával.” Majd a Magyarország 1916-ban: „Porter Paula önállóbb technikával dolgozva bizonyára több sikert érne el, mint így.”

Portrésorozata, sőt portrésorozatai egy évvel később áttörést jelentettek, a kritikák fanyalgása megszűnt. Évekig volt az Ország Világ rajzos illusztrátora, ahol porté-rajzokat készített minden számhoz. Ez kiegészült azokkal a kiállítási beszámolókkal, amelyeket ebbe a lapba, majd a Színházi Életben írt.

1921-ben meghívást kapott, hogy vegyen részt Bécsben egy csoportos kiállításon, miközben itthon az igazi elismerés hiányzott számára. Így vallott erről a Színházi Élet 1921. 48-dik számában:

„– Önök nem is hiszik, – mondja, – mennyit szenved egy komoly művész, mennyi elfogult kritikának van kitéve egy festő, ha történetesen nő. […] Pesten én már úgy akarok szerepelni, mint egy már külföldön is elismert festő s nem mint egy úrilány, aki nagyon ügyesen fest.”

Következtek a külföldi kiállítások, Bécs után Berlin, Arad, Temesvár. A hazai kritikák ezekről kedvezőek voltak. Például a Pesti Hírlap 1923 novemberében így írt a berlini sajtó fogadtatásáról: „…a fiatal magyar festőnő művei becsületére szolgálnak a magyar művészetnek”.

Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (65. rész) – Porter Paula | Mazsihisz