FK/418 – Mihály István – Falu szélén

Eladásra kínálom a képeken szereplő Mihály István festőművész - Falu szélén című tekintélyes méretű festményét. Az olaj/vászon tájkép valamikor a XX. század közepe környékén készülhetett. A hordozó felső részén alig észrevehető restaurálás nyomai, ékelt rámás, minimális feszítési problémákkal. Kerete óaranyozott blondel, minimális hibákkal. A szignó balra lent van.

Téma: tájkép

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: XX. század közepe

Szignó: van (balra lent)

Keret: óaranyozott blondel keret

Méret: 80 x 100 cm (keret nélkül), 98 x 118 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható állapotban

A méretei miatt személyes átvételt preferálnék elsősorban. Ezzel kapcsolatban egy előzetes egyeztetést javasolnék az átadás módját illetően.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a festőről:

Mihály István (Túrkeve, 1886.–Túrkeve, 1970.) festőművész. Túrkevén született 1886. szeptember 24.-én kisparaszti családban. Budapesten tanult az Iparrajz iskolában, ahonnan ösztöndíjjal átkerült az Iparművészeti Főiskolára. 1908-ban végzett, egy évig restaurátorként dolgozott, azután három évig ösztöndíjjal Bécsben, Drezdában és Berlinben. Ezután itthon az Opera és a Nemzeti Színház díszlettervezője lett, ami komoly és megtisztelő feladat volt hiszen az ország vezető színházai voltak. Részt vett az I. világháborúban, rokkantsága miatt leszerelik. A tanácsköztársaság után Szegeden a színháznál dolgozott. 1951-ben ment nyugdíjba. 1958-tól Túrkevén élt. 1970. január 20.-án hunyt el. Műveinek egy részét a Finta múzeum és több túrkevei intézmény őrzi. Életművén többféle hatás érződik. A tárgyukat óvatosan megközelítő, a hagyományos ábrázolás korlátaiba kapaszkodó képektől a modernista hatást tükröző erőteljes színvilágú, pasztózusan festett expresszív művekig sok minden megtalálható. Az életmű gerincét, a saját hangot azonban azok a párás fényben fürdő tájakat ábrázoló képei alkotják, melyből Túrkeve közintézményei is többet őriznek. Puha fény világítja meg a tárgyakat ezeken a képeken. Az ég kissé fátyolfelhős. A mező tompa színeit egy-egy emberi alak ruhájának pirosai- kékei ellensúlyozzák. Derű és nyugalom a szemlélődés, a tájjal való azonosulás hatja át ezeket a munkákat.