FK/429 – Réthy Károly – Vadász a téli erdőben

Eladásra kínálom a képeken szereplő Réthy Károly festőművész festményét, Vadász a téli erdőben címmel. Az olaj/vászon tájkép/életkép valamikor az 1910-es években készülhetett. A hordozó állapota szép, a vászon kartonra lett kasírozva. Nagyon szép állapotú aranyozott blondel keretben igazán fennséges látványt nyújt. A szignó jobbra lent van.

Téma: tájkép/életkép

Technika: olaj

Hordozó: vászon (kartonra kasírozva)

Kora: 1910-es évek

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: aranyozott blondel keret

Méret: 60 x 80 cm (keret nélkül), 74 x 94 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható, azonnal falra akasztható állapotban

A méretei miatt személyes átvételt preferálnék elsősorban. Ezzel kapcsolatban egy előzetes egyeztetést javasolnék az átadás módját illetően. Szükség esetén postázás terjedelmes küldeményként, a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a festőről:

Réthy Károly (Grabovo, Szerém vármegye, 1884. október 21. – Nagybánya, 1921. december 15.) magyar festő. A nagybányai művésztelepen tanult és ott alkotott haláláig. Első felesége Seidler Irma volt. Réthy Móric és Wolf Anna fia. A gimnáziumi érettségi után jogot tanult, de nem bírta sokáig, már 1903 februárjában Nagybányán Réti Istvánnál jelentkezett festészetet tanulni, a következő évben ismét. 1904–1905 telén Budapesten tanult Ferenczy Károly magániskolájában, 1905 tavaszán Bécs és München magángyűjteményeit tanulmányozta, nyáron ismét Nagybányán festett. 1905–1906 telén a Julian Akadémián Jean Paul Laurens volt a mestere. Ezután visszatért Nagybányára, 1908-ban családot alapított, Seidler Irma (1883–1911) festőnőt vette el feleségül. 1908-tól müncheni műtermében önállóan dolgozott. Ott érte 1911. nyár elején az a lesújtó hír, hogy felesége Budapesten a Dunába ölte magát, cselekedetének okáról keveset lehet tudni. Réthy Károly először Nagybányán állított ki az 1912-es jubileumi kiállításon, majd 1913 telén a Műcsarnokban. Az első világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, az 1. bosnyák ezredbe sorozták be. Az olasz harctéren a legsúlyosabb harcokban vett részt. Fogságba esett, az Asinara-szigeten fekvő fogolytábor borzalmas körülményei között tartották fogva, majd 1918 tavaszán mint csererokkantat hazaküldték. December 16-án újra megnősült, kolléganőjét, Homola Elvírát vette feleségül. Nagybányán festett szorgalmasan és sokat fejlődött. 1921 közepén betegeskedni kezdett, nemsokára jobb oldali bénulást szenvedett, agydaganat következtében hunyt el 1921. december 15-én, mindössze 37 évesen. Legtöbb képe magántulajdonba került, Nagybányára, Bukarestbe, Kolozsvárra. Alkotói lelkiismeretessége, tudatos művészetszemlélete a nagybányai első nemzedékhez kapcsolja az ő munkásságát. Nagybányai Festők Társaságának (NFT) törzstagja (1911–1921).