FK/445 – Nagy Gyula – Napnyugta

Eladásra kínálom Nagy Gyula, Egry József díjas festőművész képeken látható Napnyugta című képcsarnokos festményét. Az olaj/vászon alkotás a XX. század közepén készülhetett. A hordozón apró festékpergések vannak, az aranyozott díszes, fa keret egy felújítást elviselne. A szignó jobbra lent van, a kép hátulján Képcsarnokos etikett címke.

Téma: tájkép

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: XX. század közepe

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: aranyozott, felújítandó díszes fa keret

Méret: 55,5 x 70,5 cm (keret nélkül), 70 x 85 cm (kerettel)

Állapot: képeken látható, falra akasztható állapotban

A méretek miatt priorizálnám a személyes átvételt, de postázom is a vevő igényével egyeztetve terjedelmes csomagként a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Amennyiben komolyan érdekli az alkotás, kérem bátran tegyen ajánlatot!

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Nagy Gyula (Várpalota, 1922.08.09 – Várpalota, 1966.03.19) festőművész. Elemi iskoláit Várpalotán végezte, ahol Benkő Béla evangélikus tanító, a rajztanára fedezte föl tehetségét és javasolta a továbbtanulását. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Hamarosan Olaszországba került ösztöndíjjal, ahol 1942–1943-ban a firenzei akadémián tanult. Itteni mesterei: Primo Conti, Felice Carena. Nagy Gyula 1942. június 27-én magyar leventeként nyerte meg a firenzei festészeti versenyt. Csoportos tárlaton szerepelt egyebek mellett 1947-ben a Nemzeti Szalonban. A Bányász Szakszervezet székháza részére 1949–1954 között festette meg a bányászok életét bemutató festménysorozatát. 1954-től ismét Várpalotán élt. Ekkor alakult meg a várpalotai rajziskola, alkotókör, ahol Nagy Gyula és Mórocz Miklós festőművészek voltak az oktatók. Kezük alól számos jeles várpalotai alkotó került ki (pl. Kása András, Tatár Antal). A nyaranta Alsóörsön tartózkodó Nagy Gyula a Balaton-vidék tájait ugyanolyan szívesen festette meg, mint Várpalota iparlétesítményeit, munkásait vagy éppen a város kopár tájait. 1956 után többször is járt Olaszországban. Ez az alkotói pályájának korai szakaszában kialakuló olasz kötődése az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain. Főként tájképeket, életképeket és arcképeket festett. Kiállított Firenzében 1963-ban majd 1965-ben Veszprémben. 1952-től minden nemzeti tárlaton szerepelt képeivel. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki. 1966. március 19-én hunyt el Várpalotán. Várpalotán két alkalommal rendeztek kiállítást alkotásaiból, utcát és 1986-ban az I. Várpalotai Napok keretén belül a város galériáját nevezték el róla. Sírja a várpalotai római katolikus temetőben van. Alkotásait közintézmények sora őrzi. Lovason 2006 májusában megalakult a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány, amely céljának tekinti a festőművész hagyatékának méltó megőrzését Lovas községben, valamint Nagy Gyula munkásságának megismertetését.

Díjak, elismerések:

Firenze város díja (1942)

Miskolc város díja (1944)

Országos tájképpályázat III. díja (1951)

Országos tájképpályázat III. díja (1953)

"Hazai táj" pályázatának I. díja (1953)

Egry József-díj (1964)

Egyéni kiállítások:

1943 – Palazzo Strozzi, Firenze

1954 – Bányász Székház, Budapest

1955 – Csók Galéria, Budapest (Bényi Lászlóval)

1959 – Accademia, Firenze

1963 – Veszprém

1965 – Fényes Adolf Terem, Budapest

1965 – Képcsarnok, Veszprém.

Válogatott csoportos kiállítások:

1947 – Nemzeti Szalon, Budapest

1948 – Fiatalok kiállítása, Szinyei Terem, Budapest

1961 – Vegyipari dolgozók között, Csók Galéria, Budapest

1962 – Művészet a gyárban, Budapest-Csepel

1963 – Bakony-Balaton, Csók Galéria, Budapest

Művek közgyűjteményekben:

• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest,
• Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém,
• Nagy Gyula Galéria, Várpalota.
• Nagy Gyula Művészeti Alapítvány, Lovas