CZÓBEL BÉLA: VIRÁGCSENDÉLET IBOLYÁNAK - az eredetiség bizonyításával

Czóbel Béla: Virágcsendélet Ibolyának, 1960-as évek

A pasztell, „bársony-papír” színes, csíkos-hullám mintájú drapériával festett virágcsendélet mérete 60 x 50 cm, az üvegezett kerettel 67 x 56 cm, hátul vastag karton védi. A csak nagyítóval látható szakadást, hátul fehér folttal javították. A keret és a hátoldali karton a művész halála utáni, a finom papírhordozó viszont meglehetősen réginek látszik még úgy is, hogy évtizedek óta szinte légmentesen üveg és hátlap védhette. . 1-2. mellékletek

A papír és a kép Czóbel halála előtti, azaz 50 évnél régebbi lehet. Anyaga ritka, igen jellegzetes, elől bársonyosan bolyhos. Feltehetően található hasonlóan finom anyagon hiteles pasztellje. 3. melléklet

Szignó és ajánlás jobbra, lent piros CZÓBEL – alatta: „Ibolyának Szeretettel”. 4. melléklet

Az „ÚJ MAGYAR SZIGNÓTÁR” tartalmaz hasonló Czóbel szignókat, de csak fekete-fehérben mutatja azokat. Számos hasonló színű szignós műve is van pedig. 5. melléklet

Képünk stílusában, színeivel, nagyon hasonló az előbbiekhez úgy is, hogy azok technikája eltérő, olaj. A zöldruhás nővel szinte egybeolvad, pedig az is olajfestmény. 6. melléklet

Néhány Czóbel pasztellel együtt is látható (nem méretarányosan). 7. melléklet

Tárgyát tekintve, a leginkább a mellékelt virágcsendéletekhez hasonlít. 8. melléklet

Az eddigiekből is megállapítható, hogy a csendélet Czóbel Béla alkotása, de az eredetiség tán legfőbb bizonyítékát az ajánlások, a kézírások egyezősége adja. 9-10. melléklet

Dévényi Iván művészettörténész a művész barátja és tán az egyik legnagyobb Czóbel-gyűjtő is volt. Ezért is a Neten oly könnyen megtalálható, 3 ajánlással láthatjuk, amelyekkel egyező a betűk dőlésszöge, hossz és szélesség arányaik, a jellegzetes I, o, k, n, a, r, l és a t-nek mind a 4 szövegben, áthúzás nélküli változatai is vannak, de a többi betűnél sincs eltérés. Az I és y után mindig szünet van. Nem is kell írásszakértőnek lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, a tárgybani lendületes, folyamatos kézírás az 1958. és 1971. évi kiállítások dedikálásaival és a „Könyökén pihenő lány” ajánlásával is egyező. Czóbel a múzeumának és a Hamvas Béla Könyvtárnak írt ajánlásai is ezt mutatják. Ez az egyik legfőbb bizonyítéka az eredetiségnek!

Az 1945-ben létrehozott Európai Iskola képzőművészei, fennállásuk 3 évében 38 kiállítást rendeztek. Előadásokat tartottak, kiadványsorozatot indítottak. Szellemi mozgalmat akartak létrehozni, de a korábbi, a német fasizmuséhoz közel hasonló, modern művészetet ért támadások, az 1948 utáni politikai változások lehetetlenné tették a további működést. Elég volt viszont ahhoz, hogy e szűk csoport tagjai megismerjék egymást és életre szóló barátságokat is kötöttek, rendszeresen találkoztak, köszöntötték, megajándékozták egymást.

És, hogy ki lehetett Ibolya? Lossonczy (született: Schwartz) Ibolya (1906-1992) szobrász, festőművész és férje, Lossonczy Tamás festő személyes kapcsolata Czóbel Bélával közvetlen és élő volt. A mintegy 30 képzőművészt összefogó Európai Iskola, továbbá Szentendre kiállítóművészei és a fasizmus üldözöttei is voltak. (Modernizmus III. - Magyar Zsidómúzeum és Levéltár).

A Dévényi- Gyűjteményből, a szintén azonos kötődésekkel bíró Bálint Endre 1945-ben, az Iskola megalapításakor készült festményén is látható Ibolya. 11. melléklet

A Wikipédia szerint az Ibolya keresztnév ritkán fordult elő a múlt században, de jelenleg sem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Emiatt is szinte biztos, hogy Losonczy Ibolyán kívül nem volt másik Ibolya, akinek Czóbel a csendéletet szeretettel ajánlhatta. A vázában nyárvégi, őszi virágok vannak, tán az ekkor esedékes névnap alkalmára készülhetett a kép. Lossonczy Ibolya a magyar organikus absztrakt művészet első, kiemelkedő jelentőségű női alkotója. Szobrai mellett az 1960-as 70-es években készült pasztelljeiről ismert, amelyekhez a tárgybeli Czóbel-csendélet is adhatott inspirációt, indíttatást. A virágcsendélet jó állapota, az elől-hátul zártsága mellett annak is köszönhető, hogy az Európai Iskola megalakulása, 1945 után, s leginkább 1960 körül, mintegy 60 éve készülhetett „csupán”, azaz, még nem oly régi.

Czóbel Béla a hetvenes éveiben járt ekkor, s mint egy otthonában készült fényképen látható, a csendélet szövete is szervesen beleillik akkori környezetébe. 11. melléklet

A fotó fekete-fehér, de nyilvánvalóan sokszínű, 5-6 textília veszi körbe úgy, mint a vázában lévő virágot a drapéria. Különösen kedvelhette azokat. A falvédő és a fölötte lévő falidísz hasonlít legjobban a csendéletben lévőhöz, s ha nem is azokat festette meg, akkor is egyértelműen azonos stílusú és hasonló mintájú szőttest.

A címbeni festmény eredetiségének további bizonyítéka ez. Minden rendben van tehát, előbbi tények logikai sora egymást erősítve, egyértelműen erős igazolás.

Összefoglalás: A „Virágcsendélet drapériával” tehát bizonyítottan Czóbel Béla pasztell-festménye, azt minden bizonnyal Lossonczy Ibolya baráti ismerős művészkortársának ajánlotta, 1960 körül. Indirekt módja is ez az eredetiség vizsgálatának, mert szinte kizárt az érvek ily véletlen egybeesése, hogyan is tudhatott ennyit Czóbelről egy hamisító. A kép nem szerepel az Örökségvédelem védett, ill. lopott nyilvántartásában, így származása is tiszta. Döntően a korai korszak művei a legdrágábbak. Így „galériás” értékét csak idősebb kori, már mutatott, szintén a 60-as években festett „Nő zöld dresszben”, jóval kisebb alkotásához viszonyítva, 6-8 ezer euróban határozható meg. Múzeum, ennél kedvezőbb áron juthat hozzá.

Melléklet: rövid életrajz

Czóbel Béla (1883, Budapest – Budapest, 1976) Kossuth-díjas magyar avantgárd festő, az École de Paris jelentős magyar képviselője. Nemzetközileg elismert festőművészünk, kit három nemzet, Magyarország, Franciaország és Izrael is magáénak vall. A modern magyar képzőművészet meghatározó egyénisége, pályája kezdetétől alakította a hazai festészet fejlődését és hagyta ott névjegyét az európai modernizmus több centrumában. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is elismert, sikeres művész lett.

Már pályakezdőként kiállított Párizsban, a Vadakkal is. Alapító tagja volt a „Nyolcak” és a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) csoportjának, részt vett a berlini Brücke-csoport, és a Sezession munkájában is. Élt Párizsban, Bergenben, Berlinben. Találkozott a kor legnagyobb művészeivel, de Czóbel szabadszellemű, független gondolkodó volt, igazi européer, aki tisztelte a környezetét, de nem tagozódott be egy irányzat alá sem. Pályája elején érezhető volt Ferenczy és Rippl-Rónai hatása, de már ekkor sem volt másoló. Független művészként volt a párizsi szalonok kiállítója és Stein, Braque, Picasso, Matisse, Modigliani barátja. E társaságba való belépése rendkívüli, ők voltak az avantgárd elsőszámú alakítói. Olyannyira ragaszkodott függetlenségéhez, hogy amikor Picasso felajánlotta, hogy dolgozzon műtermében, visszautasította, mert túl erős egyéniségnek tartotta. Ugyanekkor a fiatal Modigliani, csodálta és elismerte, hogy Czóbel hatást gyakorolt művészetére.

A fasizálódó Németországban a nácik az Entartete Kunst (elfajzott művészet) körébe sorolták műveit. A zsidó gyűjteményekben őrzött képei jórészt elvesztek, míg egyesek Izraelbe kerültek, mások szétszóródtak. 1925-ben elhagyta Berlint és Párizsba költözött. Közben kiállított a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tárlatán. Czóbel ugyan kikeresztelkedett, első, holland festő feleségét mégis elválasztották tőle. 1933-ban elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját. A nyarakat korábban is többnyire Magyarországon töltötte, de 1940-től már döntően Szentendrén élt és alkotott. A „Festők városa” egyfajta kohója volt a modern magyar művészetnek. Czóbel szerepe rendkívüli volt, nemzetközileg elismert, világlátott művész érkezett a városba, ami muníciót és szellemi tőkét adott a művészeknek, akik mesterükként és példaképként tekintettek rá. 1945-ben megválasztották az Új Művésztelep elnökévé. Tagja volt az 1945-1948 közt működő Európai Iskola. modern művészeti társaságnak is. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Második festő felesége, Modok Mária mellett gondtalanul alkothatott.

A külföldön továbbra is rendszeres kiállítások közül nagy nemzetközi visszhangja volt az 1950. évi párizsinak. 1956-ban ott, a képeiből kiállítást rendeztek a Galerie Zakban is. 1958-ban a Velencei Biennálén különtermet kapott. A Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítása is volt ekkor. A Műcsarnokban 1971-ben rendezték meg életmű kiállítását, s újabb képeit 1972-73-ban az Ernst Múzeumban állították ki. 1974-ben Szentedre díszpolgárává választották. 1975-ben a templomdombon megnyílt a Czóbel Múzeum. Első volt kinek hazánkban, még életében múzeumot nyitottak. 1976-ban, 93. életévében hunyt el, de még értesült róla, hogy magas francia kitüntetésre terjesztették fel. Halála után is tárlatokat rendeztek Párizsban, Berlinben és New Yorkban, de rendszeresen megjelennek máshol is művei. A magángyűjteményekben és a legnagyobb hazai közgyűjtemények mellett, több híres külföldi múzeumban, mint a párizsi Pompidou Központban is megtalálhatóak képei.

(Forrás: Wikipédia, Frank János, Berki Gergely és mások írásaiból)

Szakértői vélemény (író neve fedve a direkt elérhetőség kizárása miatt) – 13. melléklet