Prohászka József - Sárguló fák

Prohászka József - Festőművész - Bodrogkisfalud 1886 - Kecskemét 1964

1912-14: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Balló Ede. 1914-16 között Nagybányán Thorma János irányítása alatt dolgozott. Négy éves katonai szolgálat, majd az első világháború után Révész Imre tanítványa – később tanársegédje – lett a kecskeméti Művésztelepen, ahol 1920-tól 1944-ig dolgozott. 1923: Székesfőváros díja; 1925: László Fülöp utazási ösztöndíj; 1928: Diplome d’ honneur; 1931: Mention Honorable; Balló Ede-díj; az OMKT tagja. A kezdeti, nagybányai oldottabb plein air kísérletek után főként a portréfestészetben ért el komolyabb eredményeket, mivel eljutott az ábrázoltak hiteles lélektani jellemzéséig. Oldottabb táj- és figurális kompozíciói (pl.: Pirosnapernyős lány, 1928-31) mellett nagyméretű, szociális érzékenységéről tanúskodó műveket (Parasztpolitikusok, 1921) és reprezentatív történelmi kompozíciókat (Szent István, 1938) is alkotott. 1923- tól a Műcsarnok kiállítóművészeként bizonyos mértékig a konzervatívok mellett kötelezte el magát. Feleségével, Vujovich Irma festőművésznővel a Kecskeméti Művésztelep folytonosságát képviselték a második világháború után.

Tanulmányait az ungvári ipari iskolában kezdte, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterei: Balló Ede, Pór Bertalan. A nagybányai szabadiskolában 1914-ben dolgozott. 1920-tól Kecskeméten élt, részt vett a művésztelep életében, és Révész Imre mellett tevékenykedett. Tanulmányúton járt Olaszországban, Németországban és Franciaországban. 1933-tól szerepelt kiállításokon. Az Ernst Múzeumban 1923-tól, a Műcsarnokban, Párizsban, Firenzében és Svédországban állított ki. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a Kecskeméti Képtárban találhatók.