PATKÓ KÁROLY: ITÁLIAI PORTA, 1929 – szakmai véleménnyel, garanciával !

PATKÓ KÁROLY: ITÁLIAI PORTA, 1929
Az akvarell, papír festmény mérete 18,5x24,5 cm, az üvegezett, korabeli kerettel 31x35 cm. Szignó jobbra lent, Patkó 1929. A hátoldalon szemmel is látható, hogy a paszpartuval körülvett papírhordozó 100 évhez közeli lehet. – 1-4. melléklet

Már az 1928-ban készült, a libákkal magyaros „Patakparton” olaj, vászon festménnyel összehasonlítva is az akvarellt, azonos alkotóra utaló hasonlóságot láthatunk a szín- és ecsetkezelésben. - 5. melléklet

1928-ban a magyar állam létrehozta a Római Magyar Akadémiát és ösztöndíját. Az első évfolyamba a jobbára még művészi pályájukat kezdő fiatalok mellé már ismertebbeket is hívtak, mint Szőnyit, Aba Novákot és Patkót is. A Prágai Magyar Hírlap 1928. december 12-én arról számolt be, hogy a Rómába induló 18 fiatal művészt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter búcsúztatta a Parlamentben. Rövidesen indulhattak. A hírlap 1929. február 24-ei száma azt írta, hogy már ott éltek a küldöttek. – 6. melléklet

Mivel Patkó 1929-re datált akvarelljén nem téli magyar táj, hanem a melegebb évszakok lombkoszorús fái láthatóak ezért az már Olaszországban született. Az életrajzi adatokból és a korabeli dokumentumokból tehát egyértelműen kiderül, hogy a tárgybeli kép 1929-ben, a római magyar iskolai évek alatt készült, azaz egy itáliai portát ábrázol.

A tárgybeli akvarellhez legjobban hasonlít egy galéria által 1932. évre datált tempera festmény, az épületeket és az azonos fajtájúnak látszó, foltos törzsű, girbe-görbe, ritka lombú fákat is tekintve. A „Déli napsütés” cím viszont nem a napszakra, hanem délre, Itáliára utalhat, azaz még 1931-ben, a római évek alatt festhette Patkó. Létezik egy másik, Rómában, 1930-ban készült, akvarell is, ahol hasonló fa is van. Utóbbi festmény aukciós adatai alapján, a tárgybeli akvarell kép várható galériás kikiáltási ára minimum 550.000 Ft és becsértéke 700.000 – 1.100.000 Ft lehet.

A realizált árban a meglepetés lehetősége is benne van, mivel az utóbbi években Patkó művei az aukciókon jelentősen felértékelődtek. – 7. melléklet

Miután kiválasztottuk az elérhető itáliai tartózkodás alatt készült akvarelleket és áttekintettük, aukciós adataikat látható, hogy kedvező vételt ígérünk a leendő tulajdonosának. A művész 1929-1930 körül alkotta rekordáras festményeit is. Ez volt az egyik, tán legjobb festői időszaka, többnyire ekkor festette legdrágább műveit. Látható, hogy mennyire értékesek, keresettek, kiváló befektetési lehetőségek Patkó Károly művei – 8. melléklet

Az Invaluable adatbázis szerint, a legtöbb Patkó-alkotást a Virág Judit és a Kieselbach Galéria aukcionált. A külföldiek között közel 20-at a Sotheby’s és a Christie’s a világ leghíresebb aukciós házai kínálták, valamint London, Párizs, Köln, München, Hamburg, Brno, Zürich, Herzlia és az USA, Pasadena, Delray Beach, Miami, Davenport galériái is.

A festmény nem szerepel a védett, illetőleg lopott műkincsek között, származása tiszta, így az előbbiek alapján örökös pénzvisszafizetési garanciát vállalok az akvarellre.

Patkó Károly (Budapest, 1895–1941) festőművész,tanár - 9. melléklet

A Képzőművészeti Főiskolán előbb rajztanár szakon, majd 1914-től Réti István osztályában tanult és ott diplomázott. Közben 1913 és 1914 év nyarán, a Nagybányai Művésztelepen képezte magát.

Mint Aba-Novák és Szőnyi, az első világháborút végigharcolta, vitézségi és sebesülési kitüntetést szerzett ő is, s azután Berény Róbert elhagyott városmajori műtermében festett Aba Novákkal és Korb Erzsébettel.

1922-1923-ban a grafikai tanszék továbbképzős növendéke volt. 1923-ban elnyerte a Szinyei Társaság római ösztöndíját. Tanulmányutat tett Ausztriába, Olaszországba és Párizsba. A húszas évek közepén Aba Novákkal főként Felsőbányán, míg 1927 és 1928 nyarán, Igalon festettek.

1922-ben a Belvederében, 1923-ban a Helikonban, 1924-ben, 1927-ben és a 30-as években a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban szerepeltek képei kollektív kiállításokon. 1927-től rendszeresen szerepelt a KUT és a Munkácsy Céh kiállításain.

1929-1931 között Rómában, a Római Magyar Akadémián fejlesztette tudását és alkotott. Ebben az időszakban kezdte anyagkísérleteit a temperafestékkel, a régmúltból eredő, időtálló és az akkor is az olaszoknál újra divatozó festési technikát, majd elsőként, át is tért arra, Aba Novákot is ösztönözve.

1934-től haláláig gimnáziumi rajztanárként tevékenykedett. Számos műve került magántulajdonba és sok képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, de vannak képei például a Drezdai Képtárban is.

Patkó az expresszionista és konstruktivista irányzatot sajátosan ötvözte a novecento neoklasszicista irányával. Hosszú ideig nem volt nagyon ismert festő, talán mert nem kapott sok köztéri, állami és egyházi alkotásra megrendelést. Erőssége volt az aktok és a figurális ábrázolások, az összefoglaló tájképek festése, mitológiai, bibliai és szociális témák megragadása és a rézkarcolás.

1941-ben műveiből emlékkiállítást rendeztek a Nemzeti Szalonban. 2001-ben szerepeltek képei a Magyar Nemzeti Galéria „Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928” kiállításon. Az Árkádia-kör legjelentősebb képviselői, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és az ő alkotásai mellett a fiatalon elhunyt Korb Erzsébet művei keltettek ott kiemelt figyelmet.

Mint legjobb barátja, Aba-Novák, ő is rövid életet élt, de művészetével kimagasló örökséget hozott létre.

(Hivatkozás: Wikipédia, Gerevich Tibor művészettörténeti írásai, kiegészítésekkel)