Nagy Gyula (1922-1966) : Hegyi falu

Olaj-vászon, 50*70 cm képméret + keret, jelzett hátul. (246)

Személyes átvétel lakcímemen lehetséges, de szívesen postázom is.

Nagy Gyula (Várpalota, 1922 — Várpalota, 1966)

Festő. Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult 1941-1948 között. Mesterei: Burghardt Rezső, Szőnyi István. Ösztöndíjjal a firenzei Művészeti Akadémián folytatott művészeti tanulmányokat 1942-1943-ban. Mesterei: Primo Conti, Felice Carena. 1958-ban járt másodszor is tanulmányúton Olaszországban. 1943-tól kiállító művész. Egyéni kiállítása volt több alkalommal Budapesten és Veszprémben, külföldön Firenzében (1943, 1959). Csoportos tárlaton szerepelt egyebek mellett 1947-ben a Nemzeti Szalonban. Díjak: Firenze város díja (1942), Egry József-díj (1963). Művei hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában található meg.

Forrás: EMFI

Elemi iskoláit Várpalotán végezte, ahol Benkő Béla evangélikus tanító, a rajztanára fedezte föl tehetségét, és javasolta a továbbtanulását. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa volt. Hamarosan Olaszországba került ösztöndíjjal, ahol 1942–1943-ban a firenzei akadémián tanult. Itteni mesterei: Primo Conti, Felice Carena. Nagy Gyula 1942. június 27-én magyar leventeként nyerte meg a firenzei festészeti versenyt. Csoportos tárlaton szerepelt egyebek mellett 1947-ben a Nemzeti Szalonban. A Bányász Szakszervezet székháza részére 1949–54 között festette meg a bányászok életét bemutató festménysorozatát. 1954-től ismét Várpalotán élt. Ekkor alakult meg a várpalotai rajziskola, alkotókör, ahol Nagy Gyula és Mórocz Miklós festőművészek voltak az oktatók. Kezük alól számos jeles várpalotai alkotó került ki (pl. Kása András, Tatár Antal). A nyaranta Alsóörsön tartózkodó Nagy Gyula a Balaton-vidék tájait ugyanolyan szívesen festette meg, mint Várpalota iparlétesítményeit, munkásait vagy éppen a város kopár tájait. 1956 után többször is járt Olaszországban. Ez az alkotói pályájának korai szakaszában kialakuló olasz kötődése az 1950-es évek "szocialista realizmusa" ellenére is szinte kivétel nélkül érződött alkotásain. Főként tájképeket, életképeket és arcképeket festett. Kiállított Firenzében 1963-ban majd 1965-ben Veszprémben. 1952-től minden nemzeti tárlaton szerepelt képeivel. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki. 1966. március 19-én hunyt el Várpalotán.