Benedek György (1934-2022) : Csendélet ablakban

Olaj-farost, 72*89 cm képméret, jelzett, keretezett. (682)

Személyes átvétel lakcímemen lehetséges, de szívesen elküldöm csomagban is.

A méret miatt személyes átvétel javasolt.

Benedek György (Budapest, 1934. november 6. – 2022) magyar festő, szobrász. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
(2013). Nehéz gyermekkora volt, a második világháborúban elvesztette édesapját, mint diák 24 éves koráig az
édesanyjával élt. Budapesten él, évtizedek óta a Nagytétényben berendezett műhelyében dolgozik. Felsőfokú
tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán folytatott, ahol Bernáth Aurél és Kmetty János voltak a mesterei.
1960-ban diplomázott, 1964-1967. közt Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjban részesült, 1968-71. közt
a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnöke. Sok tapasztalatot szerzett külföldön is, tanulmányúton járt a
zovjetunióban, Ausztriában, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Csehszlovákiában és Bulgáriában.

Alkotásaival az 1960-as évektől van jelen a magyar művészetben. Kezdetben festőként jelentkezett, majd a
szobrászat vált munkásságában központi jelentőségűvé: 1976-ban a budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításon
táblaképek és szoborművek, elsősorban portrék szerepeltek, de 1976 után már kizárólag szobrászattal foglalkozott.
Festőként és szobrászként is jeles, kitűnő portretista. Monumentális, megbízásra készült munkái sorában kezdetben
falképek, faintarziák készültek, majd díszkutakat, portréemlékműveket, emlékműveket, síremlékeket, szakrális
kompozíciókat készített különböző anyagokat felhasználva és technikákat alkalmazva: kőbe faragott és bronzba
öntött plasztikái, domborművei is ismertek. Művei Budapest mellett az országos számos településén (Kalocsán,
Fonyódon, Derecskén, Balatonfüreden stb.) fellelhetők.

Rendkívül érdekesen szokatlanul két, egymástól élesen elváló önálló szakaszra tagolt Benedek György festő- és
szobrászművész életműve. A művészeti tanulmányait az 1950-es években végző művész – aki 1960-ban lépett ki a
Bernáth Aurél és Kmetty János vezetésével végzett tanulmányainak lezárása után a budapesti Képzőművészeti Főiskola
kapuján –, miután festő-szakot végzett, természetesen festőként lépett fel, jelentkezett műveivel a csoportos
magyar művészeti tárlatokon idehaza és külföldön, majd mutatkozott be az 1970-es években önálló kollekcióival
vidéki településeken és Budapesten. Festői munkálkodását azonban csupán az 1970-es évek közepéig követhetjük
nyomon. A táblaképeket és főként sokszorosított grafikákat (rézkarcokat, rézmetszeteket, linóleummetszeteket) –
és állami megbízásra seccot, faintarziát – termő alkotószakaszt az 1976-ban a budapesti Műcsarnokban rendezett
önálló tárlattal zárta le Benedek György. Ezen a kiállításon a plextollal festett képek mellett azonban már
plasztikák: rendkívül erőteljes kifejezésű, szuggesztív portrék is szerepeltek.

Az 1960-as és 1970-es években kifejtett festői munkáságáról értekezve Bereczky Loránd művészettörténész egyik
katalógusbevezető-tanulmányában arra emlékeztetett, hogy Benedek György a pályakezdés periódusában több utat
bejárt, míg az egyéniségének leginkább megfelelő kifejezésformát megtalálta. E kifejezésforma a rövid „tiszta"
realista szemléletű alkotóperiódust követően a valóságidézés és az elvonatkoztatás határmezsgyéjén, a stilizálás
azon fázisában érlelődött biztos festői megszólalássá, ahol még fel-feltűnnek a valóságra utaló motívumok, de
ugyanakkor komoly szerepet kapnak az absztrakt festői önértékek is: a színek és a színek foltokká alakítása,
kompozícióvá szervezése. Az alapvetően érzelmi töltésű, expresszív megfogalmazású, mesterei munkásságának
tanulságai mellett a korszak festészetében talán leginkább Domanovszky Endre.

Jelesek korai grafikái, freskói, köztük a Cantata Profana (Művelődési Ház, Füzesabony, 1973), de érdeklődése egyre
inkább a szobrászat felé fordult, ezen belül is a történelmi és emlékmű-szobrászathoz, megalkotta Szántó Kovács
János bronz szobrát (Jókai tér, Budapest, 1978), Bartók Béla portrészobrát bronzból (Lincoln Center, New York, 1984);
Liszt Ferenc portrészobrát Mexikóváros Zeneakadémiájának 1987-ben. Munkáira a részletgazdagság, a lendületes
formák és az erős színek jellemzőek. Több monumentális művet készített, amelyek itthon és külföldön láthatóak.
Munkásságát Munkácsy-díjjal és Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták.Közgyűjtemények őrzik műveit, köztük a
Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum.