1E257 Antik teknőspáncél mintás szemüveg keret

Antik, rugalmas szárú, fémkeretes, teknőspáncél mintás borítású szemüvegkeret, okuláré. Way Farer formájú) keret.

Szélesség: 9.7 cm

Súly: 0.013 kg

Szárhossz: 6.5 cm Szemüveg keret átmérő: 35 mm Lencsék középpontjának távolsága: 6 cm Lencsék távolsága: 1.8 cm

A csiptetot vagy cvikkert már a 17. században is ismerték, és az minden kényelmetlensége ellenére divatcikké vált. Közel egy évszázaddal később az úgynevezett ollószemüveg - összecsu­kott formában ollóra hasonlított - próbált teret hódítani, sikertelenül. A nyele ugyanis használat közben zavarta az orrot és a szájat. A szakirodalom szerint utóbbiból fejlődött ki a jóval kényelme-14610.23716/TTO.05.1998.31

sebb lorgnette, amelynek első példányát 1780-ban az angol George Adams 1708-1786) készí­tette.A 18. század elején feltalált halántékszemüveg - szárait egy-egy rugó szorította a halántékra- már napjaink kétszárú szemüvegének közeli rokona. Marc Thomin 1702-1752) francia optikus fejlesztette ki 1746-ban a halántékra tapadó, fülekre támaszkodó rögzítés elvét, amely kiállta az idők próbáját és máig fennmaradt. Ez nem jelentette azt, hogy a további próbálkozások - melyek a szemüveg formájának és rögzítésének tökéletesítésére irányultak - megszűntek volna, hiszen pél­dául a homlokpántszemüveg készítésére 1797-ben kapott szabadalmat egy londoni optikus. A találmány lényege a következő: egy zsinórral szabályozható drótkarikát erősítettek a homlok köré. Erre függesztették fel a lencsék fém vagy szaru foglalatát, amelyek helyét a szemtávolságnak megfelelően változtatták.A bifokális lencse is közel kétszáz éves múltra tekint vissza. Feltalálása az amerikai BenjaminFranklin 1706-1790) nevéhez fűződik, aki egy francia optikussal készíttette el az első ilyen típusú szemüveget.A lencsék előállításának és csiszolásának technikájában jelentős változás volt tapasztalható, amikor 1846-ban megnyílt az optikai és finommechanikai műszereket gyártó és forgalmazó jénai Zeiss műhely. Itt dolgozták ki azt a speciális módszert, amely kiküszöbölte a kézi csiszolás hibáit. Kezdetben a cég elsősorban mikroszkópok, valamint azok lencséinek gyártásával foglalkozott, szem­üvegeket nem készített, csak árusított. Itt fejlesztették ki az 1880-as évek végére azt az optikai üveget, amely légbuborékoktól és szennyező anyagoktól egyaránt mentes volt. Az ilyen nagytiszta­ságú üveg kitűnő szemüveglencse alapanyagnak bizonyult.1901-ben a svéd Allvar Gullstrand 1862-1930) hívta fel a Zeiss üzem tulajdonosának figyel­mét az optikai látás lényegére. A tudós figyelembe vette a nézés közben fellépő szemmozgásokat és kimutatta: a szemüvegekhez olyan lencsére van szükség, amely nemcsak középen ad torzítatlan képet, hanem a széleken is. A tulajdonos elismerte a szemüveglencsékkel szemben támasztott igé­nyeket, és az azokban rejlő üzleti lehetőségeket. Ezért Jénában a lencsék gyártására külön üzemet hozott létre, és már 1912-ben egy Punktálüveg márkanevű újfajta lencsével jelent meg a piacon. Ez az új lencse pontos csiszolású volt, tiszta optikai üvegből készült és pontszerű, éles képet adott a széleken is. Ezzel az új lencsével a Zeiss Művek meghódította Európát, és teret nyitott a nagyüzemi gyártás előtt. 1926-ban már önálló szemüveggyárat létesítettek, és a világpiacot is meghódították. A szemüveg vetélytársát, a kontaktlencsét, a világon elsőként 1928-ban ugyancsak a Zeiss Művek kezdte el gyártani - mint ismert - sikerrel.

Forrás: http://real-eod.mtak.hu/5890/1/Tanulmanyok_1998_31_Kotyuk_A_Semmelweis_Orvostorteneti_Muzeum.pdf