0V492 Kosztroma leporelló fotógyűjtemény

Régi, szép állapotú, 12 darab fekete-fehér fotókból álló, leporelló kötésben kiadott kiadvány Kosztroma város fényképeivel.
A kiadványt 1959-ben adták ki.

A papírborítója kissé sérült.

Szélesség: 8.5 cm

Magasság: 6.5 cm

Súly: 0.005 kg

Kihajtott mérete: 61.2 cm
Kosztroma

Kosztroma (Кострома)

Kosztroma jelképe, a tűztorony

Kosztroma címere

Kosztroma zászlaja

Közigazgatás

Ország

 Oroszország

Föderációs alany

Kosztromai terület

Rang

város

Polgármester

Jurij Valerjevics Zsurin

Irányítószám

156XXX

Körzethívószám

+7 4942

Autórendszám kódja

44

Testvérvárosok

Lista

Népesség

Teljes népesség

277 648 fő (2017)[1]

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

110 m

Terület

144,5 km²

Időzóna

UTC+4

Elhelyezkedése

Kosztroma

Pozíció Oroszország térképén

é. sz. 57° 46′, k. h. 40° 56′Koordináták: é. sz. 57° 46′, k. h. 40° 56′térkép ▼

Kosztroma

Pozíció Kosztromai terület térképén

Kosztroma (cirill betűkkel Кострома) város Oroszország európai részén, a Volga két partján. Ősi orosz kereskedőváros, a Kosztromai terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Lakossága 268 742 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

 Fekvés, éghajlat

A Kosztromai-alföldön, a Kosztroma folyó volgai torkolatánál fekszik. A Volga a városnál körülbelül 600 m széles; jobb partja magas, néhol szakadékos, a bal part lapos.

A nyizsnyij novgorodi vízerőmű gátja a Volga vizét egészen Kosztromáig visszaduzzasztja. Az így létrejött Gorkij-víztározó megépítésekor, a Kosztroma alacsonyan fekvő torkolatvidékének elárasztásával jött létre a Kosztromai-víztározó, lényegében a Gorkij-víztározó öble.

Kosztroma éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet -9,4 °C, a júliusi 18,7 °C. A csapadék évi mennyisége 625 mm, a legtöbb csapadék a nyári hónapokban érkezik.[3]

 Története

A városháza

Kosztroma első írásos említése 1213-ból való, de a település ennél korábban keletkezett. A hivatalos verzió Tatyiscsev orosz történetíró véleményét vette át, mely szerint Kosztromát Jurij Dolgorukij alapította volna 1152-ben, ezt azonban semmi nem bizonyítja. Valószínűleg a Volga túlsó, jobb partján is volt egy kisebb település, de az ősi Kosztroma a Volga bal oldali mellékfolyója, a Szula torkolatánál alakult ki; már a 11–12. század fordulóján is volt itt egy kisebb település, de erődítményt valószínűleg csak a 13. század közepén építettek. Az első erődítmény helyét a városban Jurij Dolgorukijnak állított emlékoszlop jelöli.

A 13. század közepétől a Vlagyimir–Szuzdal Nagyfejedelemségből leválasztott részfejedelemség központja volt. 1362-ben végleg a Moszkvai Nagyfejedelemség része lett. 1413-ban (vagy 1416-ban) tűzvész pusztította, ezután a moszkvai fejedelem a leégett erődítménytől kissé keletebbre, a Volga fölötti dombon új erődítményt építtetett (1416). Ez lett a kosztromai kreml, (később Régi városnak is nevezték). A kazányi tatárok támadásaitól 1429-ben és később is sokat szenvedett.

A városban és környékén a 17. század eleji zűrzavarok időszakában is harcok dúltak. A Kosztroma melletti, már jóval korábban alapított Ipatyjev-kolostor történelmi esemény színhelye volt: 1613-ban a Moszkvából érkezett küldöttség itt ajánlotta fel a kolostorban tartózkodó Mihail Fjodorovics Romanovnak a cári trónt. Ezzel kezdődött a Romanov-ház több mint háromszáz évig tartó uralkodása.

A háborúk után a volgai kereskedelem fellendült, és Kosztroma gazdaságilag megerősödött, falai mellett sok kereskedő és kézműves telepedett le. A város lakói 1619-ben, a kreml melletti korábbi piac helyén fallal körülvett, bástyatornyokkal megerősített úgynevezett Új várost alapítottak, de még mindig fából építkeztek. Néhány templomépület kivételével a 17. században szinte az egész város faépületekből állt.

1708-ban Kosztroma a Moszkvai kormányzóság egyik közigazgatási egységének székhelye lett, 1778-ban kormányzósági város státust kapott. Az 1773. évi hatalmas tűzvészben leégett szinte az egész város. Az 1781-ben elkészült és jóváhagyott egységes rendezési terv alapján indult meg az újjáépítés. A védelmi célú régi árkokat betemették; az Új városban ekkor kezdődött a híres kereskedői negyed kiépítése, amelynek földszintes, árkádos kereskedősorai közül több ma is látható. A városépítés a 19. század első évtizedeiben is folytatódott, ebben az időben készült több középület, köztük a Kosztroma jelképének számító tűztorony.

A kreml székesegyházát, melyet egy régi fatemplom helyén, a 16. század közepén már kőből építettek, az 1773-as tűzvész után néhány évvel átalakítva újjáépítették. A kreml régi kolostora helyén 1776–1791 között egy másik templomot és mellette négyszintes, 64 m magas harangtornyot is emeltek. Közel másfél évszázadon át ez a torony uralta a városképet. A kreml egyházi épületeit a szovjet rendszer idején, az 1930-as években felrobbantották.

Az ipari negyed a 19. század közepétől a város északi szélén alakult ki. 1751-ben létesítették az első vászonkészítő manufaktúrát, és az 1790-es években a városban már öt posztóüzem működött. A 19. század második felében Kosztroma a textilipar egyik központja volt. A két Tretyjakov testvér – egyikük a moszkvai Tretyjakov Galériát megalapozó műgyűjtő – egy rokonukkal közösen, 1866-ban lenfonó- és szövőüzemet alapított: a Nagy Kosztromai Lenmanufaktúra a század végére Európa egyik legnagyobb textilgyára lett. 1887-ben Jaroszlavl felől megépült a vasútvonal, de csak a Volga jobb partjáig. A transzszibériai vasútvonal messze észak felé elkerülte a várost. A vasúti hidat csak 1932-ben építették meg, addig Kosztroma vasút nélkül maradt.

A Romanov-ház uralkodásának 300. évfordulóján, 1913-ban Kosztroma a jubileumi ünnepségek egyik helyszíne volt. Előtte, a város csinosítása és fejlesztése részeként, 1912 decemberében helyezték üzembe az első, dízel alapú hőerőművet, és az utcákon megjelent a villanyvilágítás. A monumentálisra tervezett jubileumi emlékmű alapkövét II. Miklós cár jelenlétében helyezték el, ám az emlékmű nem készült el teljesen. A talapzatra később Lenin szobrát állították.

1929-ben a kormányzóságokat megszüntették, a város ezután az Ivanovói-, később a Jaroszlavli területhez tartozott; 1944-ben az akkor létrehozott Kosztromai terület székhelye lett.

Még az 1930-as években hatalmas lenfeldolgozó kombinát épült (I. D. Zvorikin mérnökről nevezték el). Az 1950-es években intenzív iparosítás kezdődött, az addigi hagyományos textilipar és fafeldolgozó ipar mellett egyre nagyobb szerepet kapott a gépgyártás.

Kosztroma népessége gyorsan növekedett. A Volga jobb partján kialakult kisebb településeket 1932-ben közigazgatásilag a városhoz csatolták. 1970-ben megépült a jobb és a bal parti városrészeket összekötő Volga-híd.

Forrás: wikipedia