MAURER DÓRA (1937-): Relatív Quasi kép I. 1990. 116/300.

Köszönöm, hogy megtekinti az általam kínált művészeti alkotást, amely saját gyűjteményemből való.
Amennyiben fontos Önnek a megbízhatóság, az ár/érték arány, az igényes megjelenés és az alkotás eredetiségére szóló garancia kérem tekintse meg kínálatomat és válasszon belőle.

Amennyiben mindhárom alkotást I.-II.-III. számú megvásárolná, kérem szíveskedjen jelezni! A másik kettőt csak később töltöm fel.

Maurer Dóra (1937-): Relatív Quasi kép I. 1990. 116/300.

A Budapesti Goethe Intézetben 1990. december 14.-1991. január 17. között megtartott Maurer Dóra és Erika Kiffl kiállítás alkalmából kiadott 300 darab számozott mappa lapjai.

A 9. számú fotón részletes leírás az árverésen vásárolt alkotásról. Kérem szíveskedjen elolvasni ! Kérdés esetén állok szíves rendelkezésre.

A művész által aláírt és számozott 116/300. sorszámú.

Jelenleg Bak Imre mellett Maurer Dóra a legkeresettebb hazai kortárs alkotó, több műve életműrekordot döntött.

Méret: 29 x 20 cm keret nélkül.

Minőségi modern igényes keretben 42 x 37 cm, azonnal falra akasztható.

Az utolsó fotón a 3 darab alkotás együtt.

Személyes átvétel Kecskeméten vagy előzetes megbeszélés alapján
Budapest Kossuth tér.

TOP 20 Kortárs művész. Gyűjtői darab!

Életrajz:

Maurer Dóra (Budapest, 1937. június 11.–) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus, festő, filmkészítő. A magyar új avantgárd jeles képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (1995), 2017. november 27-étől a szervezet elnöke.

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1956-61 között, Hincz Gyula volt a mestere. 1967-ben ösztöndíjjal kijutott Bécsbe tanulmányútra, azóta is felváltva Bécsben, Budapesten él és alkot. 1975-77 között Kreativitási gyakorlatok címen vizualitás szakköri foglalkozásokat tartott a Ganz–MÁVAG-ban Erdély Miklóssal. 1981-83 közt fotó- és filmszakkört (InDiGó-csoport) vezetett a Szépművészeti Múzeumban. 1987-91 közt audiovizuális gyakorlatokat tartott az Iparművészeti Főiskolán. 1990-2003 között a Képzőművészeti Főiskola interdiszciplináris festőosztályán tanított docensi beosztásban, majd 2003-tól egyetemi tanári beosztásban. Munkásságát hazai és külföldi ösztöndíjak segítették, köztük a Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999-2002).

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

• Munkácsy Mihály-díj (1995)
• Kossuth-díj (2003)
• Hazám-díj (2015)[4][5]
• Zugló díszpolgára (2017)[6]
• 2018-ban a Forbes őt választotta a 7. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
• A Nemzet Művésze (2021)

Munkássága[szerkesztés]

Az 1960-as évek kezdetén pályakezdése organikus és groteszk formákban gazdag rézkarcokkal, fametszetekkel indult. Az eltakarás, elfedés, elrejtés motívuma, amely majd későbbi munkáiban fontos szerepet játszott, kezdeti munkáiban is megjelent. Az évtized vége felé konceptuális műveket kezdett alkotni, képzőművészeti eszköztára fotókal, személyes akciókkal bővült. Nagyon változatos anyagokat vont be alkotásaiba, például ágak, gallyak, kalászok, nádszálak, gézzel lefedett különböző csomagocskák, melyeknek növekvő-csökkenő rendszerbe sorolásával tárgyakat hozott létre, sőt ugyanennek a matematikai rendszernek geometrikusan absztrahált festészeti és plasztikai (relief) variánsait is megalkotta. A mozgások folyamatait részben fotókkal, de inkább a film segítségével rögzítette.

Az 1970-es évek közepén indította Kvázi-képek sorozatát, mely képeken egy geometrikus raszter-rendszer valamelyik részletét kiemelte, felnagyította, s elhelyezte a síkban, később a térben is. Az 1980-as években mindez a Zsilipekhez, a fénnyel, folyadékkal végzett struktúra-elemzésekhez vezetett, sőt később kiszínesedtek és kiléptek a térbe a Kvázi-képek. Színekkel megkülönbözteti és kiemeli a síkokat és a mennyiségeket, melyekhez formázott vásznakat használ. Az 1990-es évektől nyolc standard színből álló alkotásait oldottabb kompozíciós rendszerrel váltotta fel például a Hommage à Monet-sorozatban. Később a görbült síkok és a tér formáját állította művészete középpontjába. Alkotásai az iróniát és a humort sem nélkülözik. Igen figyelemreméltó művészetpedagógiai és kiállításszervezői tevékenysége is.

Kiállítások, közgyűjtemények[szerkesztés]

Két helyen alkotott (Bécs, Budapest), így munkái mind a külföldi, mind a hazai tárlatokon gyakran nagy érdeklődés közepette szerepeltek és szerepelnek. Műveiből jeles közgyűjtemények őriznek alkotásokat, köztük Albertina, Bécs; Forum Konkreter Kunst, Erfurt; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest; Kunsthalle, Nürnberg; Kupferstichkabinet, Drezda; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Museum Bradford, Nagy-Britannia; Museum Konkreter Kunst, Ingolstadt; M. Sztuki, Łódź; Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz; Neue Nationalgalerie, Berlin; Sammlung der Stadt Wien, Bécs; Szombathelyi Képtár, Szombathely; Szépművészeti Múzeum, Budapest.

Filmjeiből[3][szerkesztés]

• 1970: Minimal Movements (8 mm, ff, végtelen)
• 1973: Megtanult önkéntelen mozgások (SUMUS, 16 mm, ff, 10 perc); Keressük Dózsát (BBS, 35 mm, ff, 7 perc)
• 1973-1975: Relatív lengések (BBS, 35 mm, ff, 10 perc)
• 1973-1983: Timing (BBS, 16 mm, ff, 10 perc)
• 1977: Emlékezés, Civilmekbet (BBS, video, ff, 16 perc)
• 1980: Kalah (BBS, 35 mm, színes, 11 perc)
• Triolák (BBS, 35 mm, ff, 12 perc)
• 1982: Hétpróba (BBS, 35 mm, ff, 56 perc)
• Térfestés. Buchbergi projekt (BBS, 16 mm, 34 perc)
• 1984: Azonosítás (SUMUS, video, 10 perc)
• 1984-1986: Nézeteink 1. (BBS, 16 mm, színes, 60 perc)
• 1987: Kreativitás-Vizualitás (BBS, 16 mm, ff, 16 perc)
• 1989-1990: Inter-Images 1–3. (SUMUS, 16 mm, színes, 17 perc)
• 1992-1993: Connections (SUMUS-Illy Bt., 16 mm, színes, 27 perc)
• 1995-1996: Nem látni a végét (video-CD, 52 perc, Szegedy-Maszák Zoltánnal).