Aba-Novák Vilmos: Rézkarc,"Napfény felé fordulók"1922. Grafika

Aba-Novák Vilmos 1894-1941): Rézkarc,papíron,korabeli antik keretben,üveglap alatt.

Jelzett jobbra lent: Aba-Novák

Mérete: 27,5 x 19,5 cm / 46 x 36 cm

Aba-Novák Vilmos a két világháború közötti magyar festészet egyik legjelentősebb mestere volt. Fiatalkorától fogva festőnek készült, gyermekkorában gyakran rajzeszközökre cserélte otthon talált limlomjait, hogy hobbijának, s későbbi hivatásának élhessen. Pályaválasztásakor érte az első világégés és a négyéves katonai szolgálat, melynek során jobb karja hónapokra lebénult, ám szorgalmának, szívósságának, elkötelezettségének és vele született szuggesztív kifejezőerejének hála végül a modern művészet egyik zászlóvivője lett. Aba-Novák Vilmos azon kevesek egyike, aki szokatlan, egyedi világát kortársaival is többé-kevésbé el tudta fogadtatni, az 1930-as években reprezentatív állami és egyházi megbízások sorát kapta, mára pedig a 20. századi festészet megkerülhetetlen szereplőjeként tekintjük őt. Grafikusként, festőként és freskófestőként egyaránt tudott nagyot alkotni. Festményeinek mozgatórugója a hétköznapi élet élménye, érzései és dinamizmusa, a színek játékos, harsány sokasága, freskóinak ereje pedig magában a művész jellemében, nyers őszinteségében és rendkívüli formaérzékében rejlik. Nem véletlen, hogy – az anekdota szerint – amikor 1937-ben, a párizsi világkiállításon bemutatták a „Magyar–francia kapcsolatok 1000 éve” című pannóját, Pablo Picasso, a díjzsűri elnöke felkiáltott a grandiózus alkotást látva: „Ki ez a barbár zseni?”.