Barcsay Jenő (1900-1988) Szentendrei dombok (1920 körül) c. rézkarca /12x20 cm/

Technikája: rézkarc papíron

Mérete: 12 x 20 cm + a paszpartu

Barcsay Jenő

festő, grafikus

Született: Katona, 1900-01-14

Elhalálozott: Budapest, 1988-04-02.

1919-1924: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Vaszary János és Rudnay Gyula. 1938: Zichy Mihály grafikai díj; 1954, 85: Kossuth-díj; 1955: Tornyai-érem; 1964: érdemes művész; 1967: Pro Arte-díj; 1969: kiváló művész; 1970: IIe Festival International de Peinture (Nemzetközi festészeti fesztivál), Cagnes-sur-Mer (FR); 1983: SZOT-díj. 1925-ben állít ki először csoportkiállításon (Ernst Múzeum). 1929-ben fordul meg először Szentendrén. 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és a szemléleti látszattan professzora. 1962-ben Párizsba utazik. Haláláig Budapesten és Szentendrén élt és alkotott. ~ sajátosan központi szerepet játszik a kissé nagyvonalúan „szentendrei festészet”-nek nevezett stílus-konglomerátumban: Vajda Lajostól merít az ikonhagyomány továbbéltetésekor (különösen ami a zárt kontúrú figurákat és az arany háttereket illeti), ugyancsak az ő (valamint Korniss Dezső) kezdeményezését folytatja a szentendrei (olykor provinciális-barokk) motívumok művészi feldolgozásában, olykor pedig a kassáki „képarchitektúrák” szigoráig redukálja mondanivalóját. Sajátos stílusát részben átadja a Szentendrén alkotó művészek fiatalabb generációinak (Balogh László, Deim Pál). ~ 1945 utáni munkássága absztrahált női figurák csoportozataival és tájképekkel kezdődik. 1949-ben monumentális kartont rajzol szénnel papírra: a kubisztikusan megtört, egyszerű tömbbé összefoglalt, hatalmas női alakokból jönnek létre később nagy mozaikjai. A nőalak az 1950-es években klasszicizált változatban jelenik meg művészetében. Másik inspiráló forrása a hangulatos szentendrei építészet, melynek kreatív leegyszerűsítésével a konstruktivizmushoz közel álló lírai absztrakt festészetet hoz létre. E motívumokhoz kapcsolódik a festőállvány témája is (1957-től kezdve), mely természetesen éppúgy értékelhető egyfajta önarcképként, mint „a festészet dicsérete” allegóriája leegyszerűsített XX. századi allegóriájaként. Az 1960-as években számos nonfigurativ, geometrikus képet fest, ezek végsőkig redukált, komor fekete-fehér szubsztrátumait mutatja be néhány évvel halála előtt rendezett Műcsarnok-beli kamarakiállításán. Mozaikjai mellett egy másik monumentális-murális műfajban, a gobelin területén is jelentős kompozíciókat alkotott, míg a grafikai technikák közül elsősorban a rézkarcot művelte (természetesen a szabadkézi rajz mellett). Művészetpedagógiai munkássága rendkívül jelentős: anatómiai szakkönyvét (melyben a reneszánsz mesterek precizitására és a tudományos hűségre egyaránt törekedett), valamint másik két könyvét számos nyelvre lefordították és tankönyvként használják.

Irodalom
KÁLLAI E.: ~, Magyar Csillag, 1942/1.
KÁLLAI E.: ~, Alkotás, 1948/4-5.
BERÉNY R.: ~, Szabad Művészet, 1948/20.
LYKA K.: (kat., bev. tan., Nemzeti Szalon, 1957)
DÁVID K.: ~ mozaiktervéről, Műterem, 1958/ 2.
GENTHON I.: ~, Művészettörténeti Értesítő, 1958/2-3.
Beszélgetés ~vel (1958) (közreadja SZÉKELY Z.), Művészettörténeti Tanulmányok, 1960
LÁSZLÓ GY.: ~, Budapest, 1963
GENTHON I.: (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1966)
LOSONCZI M.: ~ művészete, 1967
[TÖBB SZERZŐVEL]: ~, Művészet, 1974/2.
PETÉNYI K.: ~, Budapest, 1974
GENTHON I.: ~, Budapest, 1974
BOJÁR I.: Vallomás egy műalkotásról. ~ Szentendre mozaikja, Budapest, 1975
HAULISH L.: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig, Budapest, 1977
BEKE L.: Tíz kortárs magyar művészeti kiállítás 1982 második feléből, Művészettörténeti Értesítő, 1982/4.
FRANK, J.: Recent Work by ~, New Hungarian Quarterly, 1982/88.
Tisztelet a Mesternek. Születésnapi levelek ~höz. (szerk.: BIHARI J.), Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, Szentendre, 1987
Barcsay gyűjtemény Szentendrén (kat., bev. tan., PETÉNYI K., Szentendre, é. n.)
NÉMETH, L.: Life in Painting J. Biennálé, New Hungarian Quarterly, 1989/29.

Egyéni kiállítások

Egyéni kiállítások
1925, 1936, 1941 • Ernst Múzeum, Budapest
1932 • Tamás Galéria, Budapest
1944 • Alkotás Művészház, Budapest
1947 • Művész Galéria, Budapest
1957 • Nemzeti Szalon, Budapest
1964 • XXXII. Velencei Biennálé, Velence [Csohány Kálmánnal, Segesdy Györggyel]
1966 • Ernst Múzeum, Budapest
1967 • Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1969 • Egy mozaik születése és előzményei, Ferenczy Múzeum, Szentendre
1970 • A szentendrei mozaik, Műcsarnok, Budapest
1971 • Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
1972 • Helikon Galéria, Budapest
1975 • Hatvani Galéria, Hatvan • Magyar Kultúra Háza, Varsó
1976 • Uitz Terem, Dunaújváros
1977 • Vörös Kápolna, Balatonboglár
1982 • Műcsarnok, Budapest
1984 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1985 • Műcsarnok, Győr
1985 • Dürer Terem, Gyula
1986 • Műhely Galéria, Szentendre
1987 • Erdei F. Művelődési Központ, Kecskemét.

Válogatott csoportos kiállítások

Válogatott csoportos kiállítások
1945-1947 • Európai Iskola kiállításai, Budapest
1966 • Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du Xe au XXe siècle, Párizs
1968 • Ungarische Kunst der Gegenwart, Museum Volkwang, Essen (Német Szövetségi Köztársaság)
1969 • I. Nürnbergi Biennálé, Nürnberg (Német Szövetségi Köztársaság)
1970 • IIe Festival International de Peinture (Nemzetközi festészeti fesztivál), Cagnes-sur-Mer (FR)
1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence
1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence

Művek közgyűjteményekben

Művek közgyűjteményekben
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fővárosi Képtár, Budapest
Szentendre
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

(rézkarc, rézmetszet, fametszet, grafika, sokszorosított grafika, szitanyomat, linómetszet)