FK/422 – Révész Imre – Kukoricafosztás /színezett rézkarc/

Eladásra kínálom Révész Imre festőművész, grafikus képeken látható színezett rézkarcát, Kukoricafosztás címmel. Szép állapotban van, de körbe lett vágva, azért a grafikus szignója a rézkarc alján megtalálható. Díszes aranyozott léckeretben van, üveg mögött.

Téma: Életkép

Technika: színezett rézkarc

Hordozó: papír

Kora: XX. század első fele

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: Díszes aranyozott faléckeret üveggel

Méret: 43 x 60 cm (kartonnal), 46 x 63,5 cm (kerettel)

Állapot: korának és a fotókon látható állapotnak megfelelő

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Révész Imre (született: Csebrai Imre) (Sátoraljaújhely, 1859. – Nagyszőlős, 1945) festőművész, grafikus.

Édesapja, Csebray Károly evangélikus tanító, de református iskolában tanított, édesanyja Loysch Paulina. Két gyermekük született: Imre Károly és 1860-ban Margit Karolina (mindkettőjüket református vallásra keresztelték). A gyermekek Sátoraljaújhelyen születtek, de Nagyszőlősőn nevelkedtek, ugyanis szüleik válása után anyjuk egyedül nevelte őket, és itt kapott állást postamesterként. Imre a debreceni gimnáziumba járt és képezte festői tehetségét, amikor az alföldi vásárok forgatagában paraszti típusokat, karaktereket rajzolt.

Művészeti tanulmányait Bécsben kezdte, 1873 és 1875 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatója lett, s különösen a litográfia módszereit tanulmányozta. Griepenkerl és Müller nevű mesterek voltak a tanítói, műveiről már ekkor írtak a bécsi folyóiratok. 1878–79-ben közel egy évig a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként Székely Bertalan volt a mestere, majd állami ösztöndíjjal ismét a bécsi akadémiára ment, ahol három éven keresztül tökéletesítette tudását. 1879-ben, 20 évesen elnyerte a Bécsi Művészeti Akadémia díját. Közben a nyári vakációit otthon töltötte s ismerőseiről, barátairól, mint például Skultéty Antalról portrékat készített. Az 1880-as évek elején Budapesten volt első kiállítása, amikor a Munkácsy-pályázatról értesülvén, beküldte Csárdai jelenet című festményét. A műnek komoly sikere volt, a zsűri neki ítélte oda Munkácsy Mihály ösztöndíját, s Erzsébet királyné vásárolta meg a festményt. A hatezer frankos Munkácsy-díj segítségével 1882-ben Párizsba utazott, ahol három évig a híres művész mellett tanult és dolgozott. Révész így megismerkedett Munkácsy munkamódszerével, bepillanthatott tanulmányrajzainak, vázlatainak készülésébe. 1884-ben festette meg a Petőfi a csárdában című képét, amely már teljesen érett mesterként mutatta (később a londoni múzeumba került). Révész Imre festményeit és grafikáit választották az 1900-ban, Budapesten, az Athenaeum kiadásában megjelent Petőfi Sándor összes költeményei című kétkötetes mű illusztrálására.

Utazásaiból Révész többször is hazatért Kecskemét és Szentes vidékére, sok vázlatot, rajzot készített a népi életről és mindig visszatért kedvenc témájához, az 1848-as forradalomhoz. 1887-ben bécsi tartózkodása alatt festette meg Katonaszökevény (Menekülők) című képét, mely 1889-ben elnyerte a párizsi tárlat ezüstérmét (vagy bronzérmét). Bécsi diákkorában ismerkedhetett meg Kürbis Filep festőművésszel, akinek Hermina nevű leánya (később tanítványa is volt) lett a felesége, 1884. augusztus 31-én volt az esküvőjük Nagyszőlősön. Kürbis Hermina Bécsben sokszor kiállított a Galériában. Férjétől eltérően megrendelésre készített pasztellképeket és mesekompozíciókat, de festett arcképeket és karikatúrákat is. Két leányuk született (egyikőjük tragikus módon vízbe fulladt). 1903-ban Révészt meghívták Budapestre a Képzőművészeti Főiskola előadójának, 1904-től oktatott. 1918-ban a Nagybányai művésztelepen dolgozott. Részben szabadiskolájában, részben a főiskolán, részben pedig az 1920–1931 között általa vezetett Kecskeméti művésztelepen a festőművészek egész nemzedékét nevelte fel. Az 1930-as években látása megromlott, már keveset festett, főként tájképeket, amelyek nagyobb része magángyűjteményekbe került. Ekkor felesége (aki később, 1949. február 22-én halt meg) és Klára-Hermina lánya társaságában visszatért gyermek- és ifjúkora színhelyére, Kárpátaljára, s Nagyszőlősön „a szomszédok a Király utcában, anyja házának udvarán többször látták az idős festőművészt sütkérezni a napon vesszőből font karosszékében, hosszú szárú pipájával a kezében, gondolatokba merülve.” A nagyszőlősi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Népi életképeket (zsánerkép), történelmi képeket festett naturalista stílusban. Fő műve a Panem című alkotás a magyar kritikai realizmus jellegzetes műve. Közismertek Petőfi a nép között, Petőfi a táborban és Csárdai jelenet című képei. Később népieskedő, humoros tartalmú életképeket is festett. Révész minden egyes vázlatáról, kompozíciójáról a nagy rajztudás, biztos vonalvezetés tanúskodik. Előszeretettel dolgozott vegyes technikával, szénnel, krétával, akvarellel, pasztellel. Műveit őrzik a legnagyobb magyar közgyűjtemények, így a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum és több vidéki múzeum is (Kecskemét, Szeged, Debrecen, Ungvár), de az érdeklődők az Ermitázsban, a Tretyakov Képtárban és magángyűjteményekben, így Nagyszőlősön is láthatják őket.

Díjak, elismerések:
1882 • Munkácsy Mihály (ösztön)díja,

1889 • Párizs, ezüstérem Menekülők című képével,

1901 • München, aranyérem Panem című képével

Művei közgyűjteményekben:
Magyar Nemzeti Galéria,

Petőfi Irodalmi Múzeum,

Múzeum, Kecskemét,

Múzeum, Szeged,

Múzeum, Debrecen,

Múzeum, Ungvár,

Múzeum, Nagyszőlős,

Ermitázs, Peterburg,

Tretyakov Képtár, Moszkva