Bálványos Huba(1938-2011):Emlékezés koránkelő lányokra(1974)

Eladó egy Bálványos Huba :Emlékezés koránkelő lányokra című litográfia.

Zsigmond Ede 1939-ben írt hasonló című versére készítette ezt a litográfiát Bálványos Huba.

Érdemes elolvasni a verset az alábbi linken,mély benyomást kelt az olvasóban mely a háború kitörésének évében íródott.Szinte érzékelhető a hajnali munkába indulás fáradt,álmos érzése.Nosztalgikus pillanatokat ébresztve az olvasóban hisz ki ne kelt volna valaha korán élete folyamán.Akár iskolába menet vagy munkába.

Zsigmond Ede 1944-ben munkaszolgálatosként tűnt el a keleti fronton.

Hajnal volt, ritkán érzett mámor duruzsolt,
nyüzsgött az agyamban, kalapom az ég
italától ázott el, mig jártam magamban –
először éjszaka – az utcán, és enyhén
hajlongtak a sok tenyerű fák, s a házak is, mint
tutajon az utasok.

Fülembe szél csapott, az eső
könnyesre mosta arcomat,
s hirtelen, mint gyerek az első
ütésre, hideg iszonyat
karjába hulltam: hova lett
a csillogás, az esti fény,
miféle szörnyű csodatett
hervasztott itt halotti, vén

torzképpé mindent, ami szép volt?
Nemrég ugyanitt nyilt a sok
virág, szirmukra fényt locsolt
a villanykörte-csillagok
serege, virág: drága nők,
és nevetgélő emberek
csoportja, lármás zene szólt,
és mintha egy vidám sereg

tört volna városunkra ma,
ez évutói ünnepeste,
és mintha táncban ringana
a házak széles, lomha teste,
– kerestem ébredő szemmel
az esti pompát, s mint a holt,
szürke és kopott lett a város
és felhős rongy az égi bolt…

Félhat felé történt. Szegényes
ruhájú kislány jött felém,
szaporán lépett, elhaladt
mellettem, álmos két szemén
és mosolytalan arca dombján
mereven, mozdulatlanul
lapult meg a közöny… Gorombán
belémcsapott e kép, s vadul

futottam volna, de hiába:
majd itt, majd ott, szemem előtt,
egy-egy ház nagy száját kitárta,
és jöttek a koránkelők, –
a koránkelő lányok csapatja
a Nagykörúton átvonult,
vékony ruhájuk úgy takarta
kis testüket, mint földrehullt

levelek őszidőn az utcát,
vékony lepel, ha zúg a szél, –
és tudtam akkor: nem hazugság,
nem káprázat és nem szeszély,
amint a sáros utcasarkon
dermedten állva, láttam itt:
minden hajnalban szétszakitják
fiatal lányok álmait.

Azóta él bennem az emlék,
épen tartja a szeretet:
újságpapirba csomagolva
viszik a zsiroskenyeret,
s mint átkozott jelvény, kicsiny
szemükben ott ül a közös
pillantás, mely egyformán unott,
fáradt, rosszkedvü, közönyös.

S ha most az esti utca fénye
rámontja sárga sugarát,
gyakran látom hideg szobákban
ásitó leányok sorát,
szemüket dörzsölik és fázva,
gyorsan öltözni kezdenek,
oly csábitó a dunyha vászna,
úgy maradnának! – nem lehet…

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsigmond_Ede

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1lv%C3%A1nyos_Huba

A litográfia mérete:29*39.5.

A kép mérete:42*52cm.

Postázom is.

Kérem tekintse meg a többi eladó dolgaim is.