Szőnyi István (1894 - 1960): Zebegényi önarckép, rézkarc, gyűjtői ritkaság

Angol fordítás elérhető

Szőnyi István (1894 - 1960): Zebegényi önarckép, rézkarc, papír, jelzett, üvegezett keretben, 1958 körül. Jelezve j.l: Szőnyi István, j.b.l. Önarckép. Grafika/rézkarc mérete: 14x31 cm, hordozó/papír méret: 28,5 x 42 cm. A grafika a képeken látható jó állapotban, hártyapapírral védett.

Szőny István (Újpest, 1894. - Zebegény, 1960.) 1913-ban nyert felvételt a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, első mestere Ferenczy Károly volt, ő ismertette meg a nagybányai körrel. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, nyári eltávozásait Nagybányán töltötte. Mivel szimpatizált a Tanácsköztársasággal, 1920-ban el kellett hagynia a főiskolát és egyre gyakoribb vendége lett a kecskeméti művésztársaságnak.

Életének vízválasztója 1923, Zebegénybe költözése lett. A táj, a vidéki élet, a zavartalan természet mély benyomást tett a művészre, ekkor született a Zebegényi temetés, a Zebegényi est, a Behavazott falu című képe. 1929-ben a Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasai között jutott el Olaszországba, de néhány hónap után hazatért, az itáliai tájak helyett inkább Zebegényt választotta. Itt találta meg azt a világot, amelyben a táj inspiráló ereje révén saját stílusa kialakulhatott. 1920-ban ismerkedett meg a rézkarcolással, s rövid idő alatt a mélynyomású grafikának is kiváló mestere lett.

Több monumentális megbízást kapott, a rajz- és festőtechnikákról tanulmánya jelent meg. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1941-ben Corvin-koszorút, 1949-ben Kossuth-díjat kapott, 1952-ben érdemes művész, 1956-ban kiváló művész lett. Mellszobra a budapesti Markó utcában áll, zebegényi műterme emlékmúzeum, ahol nyaranta szabadiskolát rendeznek. Emlékmúzeuma 1967-ben nyílt meg Zebegényben.