Barta Mária: "Grafikai életmű hagyatéka" Mappa 87 db !!! F543

Barta Mária: "Grafikai életmű hagyatéka"

vegyes technika, szén, akvarell, tus, linó...stb, karton

87 db!

Benne tájképek, életképek, Balaton képek, csendéletek, portrék...stb.

Mivel hogy mappa, ezért keret nélküliek a grafikák.

Hátoldalán hagyatéki igazoló pecséttel.

Egykoron egy neves magyar műgyűjtő grafikai gyűjteményében.

-

Barta Mária (1897 - 1969):

Barta Mária 1897-ben született. Az édesanya ösztönzésére három Barta gyerek indult el a művésszé válás útján életútjuk hasonló a Ferenczy testvérekhez. Közülük Lajos öccse világhírű szobrász lett, http://artkartell.hu/vizit/358-barta-csavar István bátyja pedig festő, akinek pályája az absztrakt művészethez vezetett el.
Barta Mária az Iparművészeti Iskolán végezte tanulmányait, melyet később többek között Iványi Grünwald Béla és Bernáth Aurél irányítása alatt folytatott. 1921-ben a bécsi Iparművészeti Iskolán tanult.
Kezdetben az akadémizálódott késő szecesszió hatott rá. Korai időszakának jelentős munkái portrék, illetve jelmez- és díszlettervek. Ezek az anatómia alapos ismeretéről tanúskodnak. A húszas évekből kevés munkája maradt fenn – ezek azonban mind értékesek – mert külföldön tartózkodott, leginkább Franciaországban, ahonnan gyakran kirándult az olasz tengerpartra. Utazásai során Törökországba is eljutott. Bár az életműnek ez a szakasza hiányos, annál sokatmondóbb a harmincas évek művészi termése, amelyek nemcsak mennyiségben bő, hanem minőségben is új fejezetet jelent. Barta Mária eltávolodott a naturalista szemlélettől, képei dekoratívvá, síkszerűvé váltak.
Szemléletében felfedezhető Matisse és a fauves-ok hatása melyet az art deco-val ötvözött. Látványos, többnyire élénk, világos színeket alkalmazó kompozíciói témavilágának tartalmi – hangulati hátterét az évtized végére kiüresedő „Árkádia” világkép szimbolikája képviseli. Ennek ellentételezéséül új elemként jelenik meg az etnográfikus szemlélet, a törzsi rítusok, táncok kép megfogalmazása. Jelentős szerepet kap a napkultusz, mint téma. Az európai művészet alakulását tükröző formai redukció szerencsésen találkozik a törzsi művészet lényegre törekvő formavilágával.
Festészeti elképzeléseinek letisztulásában segítették papírkollázsai, amelyek emlékeztetnek Matisse későbbi azonos technikával készült munkáira. A húszas évek végének, harmincas évek elejének alkotásait 1933-ban mutatta be a Nemzeti Szalonban. Értékrendje, művészi szemlélete miatt társtalannak bizonyult. Ennek egyik fő oka az, hogy bár Magyarországon megfigyelhető az art deco hatása, a stilizálásnak, absztrakciónak az a foka, amit ő képviselt, mérsékeltebb művésztársainál nem figyelhető meg.
Itt kell említést tenni a munkásságát jellemző kettősségről – az absztraktba hajló kompozíciókkal egy időben készült rajzokkal kapcsolatban, melyek szintén az art deco-hoz köthetők, ugyanakkor visszafogottabbak a stilizálásban. Ezt az oldalát erősítette későbbi kiállításain. Bár újabb önálló kiállítása csak 1946-ban lesz a Műcsarnokban, sűrűn szerepel más, csoportos tárlatokon, így az Ernst Múzeum, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok helyiségeiben. Művei láthatóak a Balatoni Társaság, a KUT, a Munkácsy Céh tárlatain.
Méltatói alapos rajztudását, formaérzékenységét emelik ki. A harmincas évek közepével, végével kezdődik posztimpresszionista korszaka, amelynek fő témaköre az enteriőr, a csendélet. Művészete a Gresham-körbe illeszthető. Képei lágyabbak, atmoszférikusabbak lesznek. Továbbra is készít lendületes vonalú, találó rajzokat, nonfiguratív műhelymunkákat. Jelentőséget azonban már csak az idősebb kori posztimpresszionista képeknek tulajdonított.
1969-ben halt meg. A róla írott visszaemlékezések, a posztumusz tárlatok eredményeként ismét ráirányul a figyelem az avantgarde hatásról tanúskodó harmincas évekbeli alkotásokra.

Barta Mária élete és művészetének prezentálása még várat magára.