Szőnyi István (1894-1960) Anya gyermekeivel című rézkarca /20,5x16,5 cm/

Technikája: rézkarc papíron

Mérete: 20,5 x 16,5 cm + a paszpartu

Szőnyi István festő

Született: Újpest, 1894-01-17

Elhalálozott: Zebegény, 1960-08-30

1913-1914, 1917-1919: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Réti István. Nagybányán is látogatta szabadiskolájukat. 1929: római ösztöndíj. 1937-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1949: Kossuth-díj; 1952: érdemes művész; 1956: kiváló művész. Főiskolás korában a szecesszió (Kettős arckép,1917), majd Rembrandt finom lazúrjai és a reneszánsz fény-árnyék festészete hatott művészetére (Fürdés után, 1921; Bethsabé, 1923; Danaidák, 1924). Korai képein a figurák megformálása erőteljes, majdnem klasszicista, a színek meleg okkeres, aranybarnás hangulatúak. A 20-as évektől nyáron Zebegényben élt, itt alakult ki az a lágy és mégis határozott festői stílusa, amely a Gresham-kör fő mesterévé tette. 1928-ban három korszakos képet festett itt: Zebegényi temetés, a Zebegényi est és az Átkelés a Dunán. A római élmények hatására rövid ideig palettája élénkebbé vált. Művészetpedagógiai tevékenysége mellett a Gresham-körön keresztül folyamatosan részt vett a művészeti közéletben. A 30-as évektől uralkodóvá vált képein a tojástempera használata, színei világosabbak, fátyolosak, matt felületűek lettek (Szürke a Duna, 1935). Esernyők (1939) c. képén harmonikusan együtt van az oldott festőiség, a hangulatos témaválasztás, és a téma rafinált szerkesztése (szinte axonometrikus fölülnézet, a fekete esernyőkarikák alól fölnéző arcokkal). Az 1949-ben festett Kerti pad festői összefoglalása a 30-as évek képeinek; a kompozíció roppant egyszerű, a tájkép évszázados etalonja szerint: bőven fölvezető előtér, a repoussoir jelzésével, a középtér a főmotívummal (a sárga paddal), s a háttér a tekintet kivezetésére, ám az egészet zárt szerkezetté fogja össze. 1950-től több monumentális feladatot kapott (1952: két, összesen 100 négyzetméternyi pannó a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja számára; 1953-1954: a Népstadion metróállomás épületébe tervezett freskó kartonja; 1956: a csepeli postahivatalba festett secco), amelyeket engedmény nélkül, teljes festői erényeivel valósított meg. Utolsó éveit Zebegényben töltötte, kisméretű temperákat és gouache-okat festett, intim hangulatú, magas belső hevületű képeket, amelyek egyenértékűek korábbi műveivel. 1920-ban ismerkedett meg a rézkarcolással, s rövid idő alatt a mélynyomású grafikának is jó mestere lett, maradandó értékű s nagyszámú grafikai lapot alkotva. Az egyszerű karc-technikával is meg tudta valósítani azokat a finom, szfumátós tónusokat, amelyek tájainak olyan utolérhetetlen levegőt adnak. Figurális rézkarcain tovább él a 20-as években festményein látott fény-árnyék hatás és az emberi test plasztikus, klasszicista jellegű megformálása. Zebegényi műtermében emlékmúzeum nyílt.

Irodalom
FENYŐ I.: ~, Ars Hungarica, Budapest, 1934
VÉGVÁRI L.: ~, Budapest, 1962
GENTHON I.: ~, Berlin, 1964
ELEKFY J.-NÉ: Tizennégy nyár Zebegényben,Zebegény, 1970
PATAKY D.: ~, Budapest, 1971
SZŐNYI ZS.: ~ (1894-1960), Róma, 1982
SIN E.: ~ bibliográfia, Szentendre, 1995.
Film
KOLLÁNYI Á.: ~, portréfilm, 1957.

Egyéni kiállítások

Egyéni kiállítások
1920, 1924, 1954 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat.)
1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, kat.).

Válogatott csoportos kiállítások

Válogatott csoportos kiállítások
1950-1955 • 1-6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.

(rézkarc, rézmetszet, fametszet, grafika, sokszorosított grafika, szitanyomat, linómetszet)