Zsombori Erzsébet - Madárka a bokorban

Zsombori Erzsébet (1949 - ) - Madárka bokorban

26,5x49 cm

Selyemfestmény

Középiskoláit a kolozsvári 3. sz. Líceumban (jelenleg Apáczai Csere János Elméleti Líceum) végezte 1967-ben [2]. Színésznő akart lenni, tagja volt a kolozsvári Stúdió Színpadnak nagynénje, a szintén festőművész Póka Zsombori Erzsébet javaslatára, de ugyancsak az ő hatására kezdett foglalkozni a képzőművészettel is. 1969 és 1984 között reklámgrafikusként dolgozott Kolozsváron és Zilahon. Közben 1972-73-ban díszítőművészetet tanult. 1981-ben I. és II. díjat kapott a Megéneklünk Románia országos fesztiválon. Alkalmazott grafikusként kezdte, majd áttért a festészetre, eleinte hagyományos technikával virágcsendéleteket (Liliom I. és II., Krizantémok, Kikerics, Mezei virágok) portrékat, figurális kompozíciókat készített (Hagyomány, Tánc I.). A selyemmel való megismerés után kifejlesztette saját technikáját és művészi világát (pl. batik technika akvarell-lel). Témáit leggyakrabban a természetből veszi.

1987-ben áttelepült Magyarországra. Tagja a Szőnyi István Alkotóközösségnek és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Budapesten lányával közös galériája van.

Ars poeticája:

„Az erdélyi táj szépsége ma is elvarázsol: abból táplálkozom, azt festem meg. Érzéseket, hangulatokat festek. Zenét. A virágban zene szól, a zenébe virágot képzelek. A bagoly néha szomorú, madarak röpködnek a tájban kettesben, néha egyedül, magányosan. A köveknek lelkük van, élet van a füvek közt. A napraforgó a nap felé fordul, benne az élet spirálja. A tél tiszta, makulátlan, hó borít be mindent. Kísérletező alkat vagyok, kíváncsi, saját technikát alakítottam ki, idővel kialakult a magam képi világa. Mindig a természet ihletett, de volt idő, amikor az anyaságomat éltem meg: nagyjából 80 madonnát festettem.” (Erdélyi Napló, 2017. március 22.)